A helyzet rosszabb, mint eddig reméltük, a globális felmelegedés 1,5 fok felett is tragikus következményekkel járhat. Akár több száz millió ember kényszerülhet otthona elhagyására az évszázad végéig.
Aztán viszonylag gyorsan kiderült, hogy korai volt az öröm. Az egyezményben önkéntes vállalásokról van szó, amelyek teljesülését senki nem ellenőrzi, garancia nincs rá, a nagy nekibuzdulás pedig még akkor is három fok fölé mutatnak, ha mindenki maradéktalanul a Párizsban adott szavának áll. Aztán Donald Trump lett az Egyesült Államok elnöke, és az egész éghajlatváltozást marhaságnak, hisztériának nevezve a világ egyik legnagyobb üvehgázhatásúgáz-kibocsátójaként kijelentette, 2020-tól kilép az egyezményből.
Persze ne legyünk pesszimisták, hiszen a francia fővárosban végre megtört a jég és legalább elvi egyetértés született, először a probléma súlyának tudományos felismerése óta – hiszen a megállapodást 195 ország aláírta. Hatalmas eredmény, de az idő egyre jobban sürget, sőt ennél még nagyobb a baj – hívja fel a figyelmet az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének (IPCC) legfrissebb jelentése, amely szerint:
A katasztrófa elkerülése érdekében a Föld éves, globális átlaghőmérséklete legfeljebb 1,5 fokkal emelkedhet az évszázad végéig. Az ipari forradalmat megelőző átlagához képest már csaknem egy foknál járunk, fél maradt tartalékban:
azonnali és drasztikus lépésekre van szükség, mert az emberiség jelen ütemben már 20 év múlva átlépi ezt a küszöböt.
Másfél lett az új kettő
Álljunk meg itt egy szóra. Az IPCC nem egy állandó szervezet, az ENSZ felkérésére világszerte több ezer tudós bevonásával készíti el jelentéseit.
Korábban a fent említett két fokot tekintette mindenki egyfajta »biztonsági zónának«, 1,5 fokra nem volt forgatókönyv. Ezt készítette most el az IPCC, és kiderült: már másfél fok felett is aggasztó hatásai vannak a klímaváltozásnak, és ha meg akarjuk állítani, itt nagyobb bizonyossággal tehetjük meg. Az időzítés nem véletlen: év végén a tagállamok ismét találkoznak és napirendre tűzik a kérdést
– mondja a 24.hu-nak Harmat Ádám, a WWF Magyarország éghajlatvédelmi szakértője.
Magyarán az 1,5 az új 2. Eddig úgy gondoltuk, a globális felmelegedés negatív hatásait ugyan már most is egyre durvábban érezzük, de ha sikerül 2 fok alatt tartani, a folyamat még kézben tartható. E fölött viszont öngerjesztővé válhat, és következményei beláthatatlanok. Az új adatok tükrében ugyanez érvényes másfél fokra, és figyelem, megismételjük: majdhogynem egy Celsius-foknál vagyunk.
Többé nem tudjuk megállítani
Mi történik, ha nem tudunk megálljt parancsolni saját magunknak? Tragédia:
- A jégtakaró és a gleccserek olvadása jelentősen megemeli a tengerszintet, metroploliszok, százmillióknak otthont nyújtó területek kerülhetnek víz alá.
- Megváltozik az időjárás, a régiónként változóan egyre hosszabb és súlyosabb aszályok ellehetetlenítik az élelmiszertermelést.
- Nagyon komoly ivóvízellátási gondok jelentkeznek, gondoljunk csak Fokvárosra, ahol most ugyan megoldódni látszik a probléma, de nagyon nagy baj lehetett volna.
- Extrém időjárási helyzetek, áradások milliókat tehetnek földönfutóvá vagy éppen kényszeríthetnek éhezésre
– sorolja a világszerte várható hatásokat a szakértő a teljesség igénye nélkül.
A legijesztőbb az egészben, hogy ha beindul a kisgömböc-effektus, mi ha megfeszülünk sem tudjuk megállítani. Egy példa a tucatnyiból az örökké fagyott talaj, az úgynevezett permafroszt olvadása: 30 millió négyzetkilométerről, szárazföldjeink területének 20 százalékról beszélünk.
Ebből annyi metán, a szén-dioxidnál 22-szer „erősebb” üvegházhatású gáz szabadulna fel, hogy az ember onnantól kezdve nem sokat tehet.
Klímamenekültek
A fejlett, „gazdag” országok nyilván könnyebben védik magukat és alkalmazkodnak a változó körülményekhez, illetve megveszik, vagy ne adj’ Isten elveszik amire szükségük van. De mi történik a Közel-Kelet, Afrika, Dél-Amerika lakóival? Nem nehéz megjósolni, hogy egyes régiókban tömegek lesznek kénytelenek elhagyni otthonaikat, és a világnak új fogalommal kell megismerkednie: klímamenekültek.
Többek szerint a Szíriából induló menekültválság résztvevőit tekinthetjük az első klímamenekülteknek
– jegyzi meg Harmat Ádám.
Miért? Az országot négy évig aszály sújtotta, a problémát tetézte, hogy Törökország gátat épített az Eufráteszen, így csökkent a folyó vízhozama szír területen. A gazdák tüntetni kezdtek, a hatalom erővel válaszolt, kitört a polgárháború…
Logikusan belegondolva a népességmozgás mögött csak közvetve mutatható ki az éghajlatváltozás: a lehetőségek beszűkülése elkeseredést szül, az konfliktusokat, majd végső esetben elvándorlást. Előre láthatóan ez alól egyetlen kivétel lesz, a több tucatnyi kis szigetállam lakossága.
Ezek a szárazulatok alig egy-két méterrel emelkednek ki a tengerből, őket a vízszint emelkedése szó szerint leradírozza a térképről. Lakosságuk összességében sem jelentős, de nagyot nézhet a világ, amikor majd az első ENSZ által elismert, független állam megszűnik létezni, mert területét elnyelte a tenger.
Az IPCC jelentése nem tartalmaz számokat, és Harmat Ádám sem megy bele alaptalan találgatásokba, annyit mindenesetre elmondhatunk: ha nem teszünk semmit, ilyen vagy olyan látszólagos okból, de a XXI. század végéig több száz millió ember kényszerül elhagyni otthonát, akár hazáját a klímaváltozás hatásai miatt.
Kiemelt kép: Luis TATO / AFP
Kommentáld!