Egyek vagyunk. Sokan vallják, valljuk ezt világszerte - de vajon a szívünkben valóban készek vagyunk-e élni az üzenet igazságát? Vagy ez is csak egy jól hangzó frázis részünkről, divatos spirituális szlogen, amelynek hangoztatásával máris magasabbrendűnek érezhetjük magunkat a hallgatagoknál.

Az embernél például, aki nem beszélt sokat, sőt, élete vége felé meg sem szólalt - de hűséggel és bizonyossággal ültette a fákat a domboldalon, ahol élt... és némaságában végül teremtett egy gyönyörű, örömhozó szigetet azok számára, akik a nyugalmat keresik a káoszban. 

Azt hiszem, a hősök a Földön éppen ezek a faültető, néma emberek. Akik nem várnak elismerést, csak teszik a dolgukat, egy jobb világért. Szívük üzenetére figyelve. Alázattal, és hálával - az életért. 

Baj van, és ezt bizony mi idéztük elő. Együtt. A bolygó válságos állapotát éli. Ha nem lépünk mindnyájan és azonnal - saját "fészkeinket" pusztítjuk el. És azokat, akiket - saját állításunk szerint - szeretünk. 

Nincs több idő. Nézz körül a környezetedben, a világban, vagy ha az hitelesebb információ számodra, hallgasd végig a felébredt döntéshozók vészjelzéseit - cselekednünk ITT és MOST kell. Már nincs holnap, eszmélésünk megkésettsége így is számtalan lehetőséget megsemmisített körülöttünk. 

A kényelemszeretet persze mást mondat velünk. Ahogyan bűnbak-kereső, halogató természetünk is, amelyet emberi egónk a felismerhetetlenségig gyúrt bennünk önmagunk ellenségévé. És lehet, hogy észre sem vettük... Talán ez az üzenet is csak egy vállrándítást, vagy egy türelmetlen hümmögést vált ki abból, aki olvassa. Mert a világban zajló bajok csakis akkor válnak valóságossá az egó számára, ha azok kifejezetten és célirányosan érintik saját közérzetünket. "Mi közöm ahhoz? Van nekem anélkül is elég problémám. Biztosan megérdemelte, hogy így járt..." - Lépj csak ki az utcára. Hányszor csattan fel e felháborodott kérdés a járókelőkben egy-egy kellemetlen helyzet láttán vagy hallatán? Őszintén felelj.

Az Egységben azonban nincs kívülállóság. Ha a tenger vizét felkavarja egy villám, az minden egyes hullámra hatással van. Ha a világ túlsó felén megkínoznak egy gyermeket, annak fájdalma bennünket is érint. Ha a lelkedben szenvedés van, az kihat a környezeted lelkiállapotára is. Az energia nincs térhez és időhöz kötve. Felelősek vagyunk valamennyien - egymásért és önmagunkért. 

Okozhatsz fájdalmat másnak - de a szenvedés bumerángként tér vissza hozzád. Kívánhatod embertársadnak a rosszat - de az ártó üzenetet végül Neked kell befogadnod. Te csak szeress, és imádkozz azért, hogy minden létező megtalálja az örömét, a boldogságát a világban. És ha a másik viselkedése dühöt, vagy fölény érzetét váltja ki belőled - tekints magadra, és húzd ki a szálkát a szívedből. A felismerés ugyanis Téged tükröz. A másik csak felvállalta fejlődésedért a tanító nem mindig hálás szerepét. Összefogásban dolgozunk mind, még ha nem is mindig tudunk róla. Segítőnek, támogatónak érkeztünk egymás világába, még akkor is, ha a fizikai látszat és az egó időnként félrevezet ez ügyben.

Egyek vagyunk. Így is kellene élnünk - bölcsességgel, békével, szeretettel a szívünkben. Nem ártva soha a másik "tenger-cseppnek". És akkor kitárt szárnyainkkal Igaz Önvalónkat élnénk - ragyogással, isteni fénnyel. 

Bekövetkezik az is. De miért ne gyorsítsuk fel az ébredés folyamatát? Miért ne fújjunk ébresztőt alvó testvéreinknek? Miért ne foghatnánk össze ITT és MOST egy jobb világért? 

A lelkes bólogatás már nem elég. Tettek kellenek. 

Földanyánk haldoklik - a diagnózis, a kórkép egyértelmű. Még akkor is, ha az egó megint csak azt ismételgeti: "Mi közöm ahhoz? Van nekem anélkül is elég problémám. Biztosan megérdemelte, hogy így járt...". Megérdemelte, hogy így bántunk vele? Módosítsuk így a kérdést. Egység-tudat ide vagy oda, az letagadhatatlan, hogy Földanyánk nélkül nem vagyunk mi sem... Még az sem, aki ujjával épp a másikra mutogat, felelősségrevonással, számonkérően... Mi tettük. Együtt. Kivétel nélkül, mind. A pusztító munkában sikerült összeadni erőinket.

Vajon létrejön-e összefogásunk akkor is, amikor gyógyítani kell? Azonnal és elkerülhetetlenül. 

Remélhetőleg nincs szülő, aki azt kívánná gyermekének, hogy ne legyen lehetősége belefeledkezni az óceán szépségébe, a levegő tisztaságába, az érett alma ízébe, a játék örömébe, a barátok nevetésébe... a szerelem áldásába, a pillanat boldogságába, az élet csoda-voltába... Gyermekeink, unokáink jövője a tét. És immár a mi jelenünk is.

...mert nehéz naponta szembesülni a természeti katasztrófákról szóló híradásokkal, amelyeknek száma egyre nő... mert nem könnyű a szemébe nézni annak a hajléktalannak, aki egyik napról a másikra került az utcára, önhibáján kívül, és mára mindent elveszített maga körül... mert nem egyszerű körbetekinteni és azt látni: az emberek száját durvaságok hagyják el, ritkává vált az ölelés, a segítő szó és tett... hogy összeesküvés-elméletektől hangos a világ, ahelyett, hogy a szeretet és a bizalom művészetét tanítanák a létezőknek... és a reményt, a hitet. A létezés örömét.

Összefogás nélkül nem sikerülhet.

Ez egy olyan misszió, amelyben valamennyiünkre szükség van. 

Meg kell fognunk egymás kezét és azt mondani: "Veled vagyok, a közös célért. Szívvel-lélekkel."

És elindulni... Egyszerre lépve, egyszerre dobbanva. A Szív szavát követve. Rendíthetetlenül.

Inspirálni egymást abban, hogy mosollyal, derűvel, optimizmussal tekintsünk a világra. 

Inspirálni egymást abban, hogy szeretettel, türelemmel, elfogadással és elismeréssel közelítsünk minden létezőhöz, ítéletek és elvárások nélkül.

Inspirálni egymást abban, hogy higgyünk önmagunkban és álmainkban, tettekbe és ölelésekbe olvasszuk lényünk tisztaságát, fényét. 

Inspirálni egymást abban, hogy felismerjük, kik vagyunk és hová tartunk.

Inspirálni egymást abban, hogy elfogadjuk tisztán: minden egyén szenvedése - az Egész szenvedése. Az állatok fájdalma is. Állítólag ha minden ember csak egyetlen napra áttérne a vegetáriánus étrendre, máris erősödne e lemondás által Földanyánk kínja. 

Inspirálni egymást abban, hogy csak a test-templomhoz méltó táplálékot vegyük magunkhoz - bioételeket, ezzel máris segítve a biogazdák, fákat ültető emberek misszióját.

Inspirálni egymást abban, hogy meglássuk: e törekvések támogatásával máris tettünk a víz, a talaj és a levegő tisztaságáért.

Inspirálni egymást abban, hogy rádöbbenjünk: mennyi szemetet hagyunk magunk mögött minden egyes lépésünkkor. És változtatni tudatosodással, takarékossággal, újrafelhasználással... kreativitással... Műanyag szatyor helyett saját táskával való bevásárlással, állandó autóhasználat helyett sétával és kerékpározással... 

Számtalan megoldás létezik. Tégy minden nap egy kicsivel többet - és nagyon sokat teszel máris, az Egyért. Önmagadért. A másikért. A bolygóért. 

A jövőért.

Fogjunk Össze Egy Jobb Világért! 

Ma még sikerülhet... Inspiráljuk egymást, Barátaim!