Tormay Béla (Szekszárd, 1839. október 10. – Budapest, 1906. december 29.) mezőgazdász, állatorvos professzor, számos állatgyógyászati alapmű szerzője.
Élete, szakmai pályafutása
Apja Tormay (Krenmüller) Károly (1804–1871) szekszárdi orvos, állatorvos, építész.
Pesten gazdasági gépészetet és kertészetet tanult, majd 1855-től uradalmakban dolgozott.
Már diákként kitűnt pályatársai közül, így 1858-ban a pesti Állatgyógyintézetben (állatorvosi egyetemen) engedélyt kapott arra, hogy egy év alatt két évfolyamot végezhessen el. 1860-ban diplomázott, majd Bajorországban, a weihenstephani mezőgazdasági tanintézetben tanult. 1861-től a pesti Állatgyógyintézetben tanársegéd, (1865-től segédtanár).
1865-ben állt munkába.
Első munkahelyei:
1873-ban kinevezték az Állatgyógyintézetben (később: Állatorvosi Tanintézet) frissen létesített állattenyésztési tanszék vezetőjévé — ez volt az első önálló állattenyésztési tanszék Magyarországon.
1875–1888 között ő volt az Állatorvosi Tanintézet igazgatója.
Meghatározó szerepet játszott abban, hogy, hogy az intézmény 1881-ben
átköltözhetett az új, Steindl Imre
tervezte pavilonokba. Szervező munkájának eredményeként az oktatásban
uralkodóvá vált a tudományos jelleg.
A szükséges átszervezések
feltételeit megteremtve előkészítette a talajt az intézmény úgynevezett akadémiai korszaka ( 1890–1899), majd főiskolai korszaka (1899-től) számára.
1880-ban a Földmívelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium
megbízásából megszervezte a minisztérium állattenyésztési osztályát,
aminek ő lett az első vezetője és egyúttal a magyarországi szakoktatás
felügyelője is. Fontos szerepe volt a magyarországi
szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésében.
1886-tól az összes gazdasági szakiskola és akadémia igazgatója.
1899-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. 1904-ben vonult nyugdíjba.
Fáradhatatlanul népszerűsítette a tudományt és annak eredményeit.
Ő volt az országos állatorvosi egyesület első elnöke.
- Lófogtan (Pest, 1862)
- Általános állattenyésztéstan (Pest, 1871),
- Gazdasági lótenyésztés (1872),
- A falusi lótenyésztő (Debrecen, 1873),
- A tenyész-szarvasmarhák, juhok és sertések… (Budapest, 1885);
- A szarvasmarha és annak tenyésztése (1–3., Budapest, 1887–90),
- Az átörökítés (Budapest, 1891);
- A mezőgazdát is érdeklő néhány városi ügyről (Budapest, 1891);
- A háziállatok tenyésztése (Budapest, 1896);
- Mezőgazdasági vezérfonal… (Budapest, 1896);
- Állatorvosi feladatok a köztenyésztés terén (Budapest, 1902);
- Nádudvar uram vasárnapi beszélgetései mezőgazdasági dolgokról (1902, bőv. kiad.).
- Lótenyésztésünket illető nézetek (Budapest, 1904).
Kommentáld!