Torockó
Torockó környéke (NY) 1770 körül
Torockó (románul Rimetea, korábban Trascău, németül Eisenburg) község Romániában Fehér megyében. Egykori bányászváros, a Székelykő hármas csúcsa alatt, lakói betelepült székelyek. A település Erdély legnyugatibb székely végvára, és talán egyik legszebb faluja.
Fekvése
Az Erdélyi-középhegység keleti részén elterülő Torockói-hegységben, a Székelykő és az Ordaskő sziklavonulatának szűk völgyében, Kolozsvártól délre, Nagyenyedtől 23 km-re északnyugatra fekszik, Torockószentgyörgy
hozzá tartozik. A Székelykő miatt a nap látszólag kétszer kel fel és
nyugszik le, hiszen a faluból nézve visszabújik a Székelykő sziklái
mögé, hogy aztán kicsivel később újra előbukkanjon mögülük.
Nevének eredete
Toroszkó vagy Toroczko. Ez a név két részből áll, egyik az alapszó:
troszk, ami vaskövet, vassalakot jelent; másik a szláv -ov képző, mely a
magyar -i vagy -s képzőnek felel meg és azt jelenti, hogy "valamiből
való". A t és r hang egymás mellett a magyarban hangtorlódást képez,
emiatt a könnyebb kiejtés kedvéért egy o hangot told be, így: Toroszkov.
Ebből lett idővel a szózáró v mássalhangzó lekopása után: Toroszkó.
Részletesebben itt olvasható a történelmi háttér:[4] Nevét a "tarack", azaz a "vassalak" szóból eredeztetik a helybéliek.
Története
1257-ben Toroczko
néven említik először. Vára a keletre emelkedő Székelykő 1117 m-es
nyugati Várkő nevű csúcsán állott, ma csak csekély alapfalai láthatók.
Helyén egykor római castrum állott. A várat a tatárjárás előtt az Ákos
nembeli Toroczkai család építette. 1241-ben a tatárok teljesen elpusztították. Mivel az ostrom alól kézdi székelyek mentették fel, a király 1257 és 1272 között a várat nekik adta. 1285-ben a kijavított várat sikeresen védték meg a tatárok ellen.
A tatárok és a kunok betörési miatt meggyérült magyar lakosság mellé németeket is telepítettek. III. Endre 1291. évi oklevele azért érdekes, mert a tordai Sóaknán kívül megemlíti, hogy Toroczkó szabad hospesei a felső-ausztriai Eisenwurzenből telepedtek ide.
1514-ben a parasztsereg elfoglalta. 1702. november 17-én Rabutin, 1704. március 15-én Tiege labanc csapatai rabolták ki a várost. Őrtornya 1864-ben még ép volt, de 1874-ben már rom, azóta pusztul. A hegy oldalában számos barlang található, ahol a lakosság veszély esetén meghúzódott.
1910-ben 1512 lakosából 1343 magyar és 136 román volt. A trianoni békeszerződésig Torda-Aranyos vármegye Torockói járásának székhelye volt. 1992-ben társközségével együtt 1393 lakosából 1241 magyar, 128 román és 24 cigány volt.
1999-ben Torockó Europa Nostra-díjat kapott a kulturális örökség megőrzéséért.[5]
Nevezetességei
Torockó az irodalomban
- Dr Borbély István: Torockó története, Kolozsvár, 1906.
- Dr Borbély István: A RÉGI TOROCKÓ, Kolozsvár, 1927
- Jókai Mór: Egy az Isten, Novum Kft, Szeged, 2007, ISBN 9639703079
- Gyallay Domokos: Vaskenyéren, Pásztortűz Könyvtár 9. szám, Minerva, Kolozsvár, 1927.
- Gyallay Domokos: Vaskenyéren, Kazinczy Kiadóvállalat, Kassa, 1928.
- Gyallay Domokos: Vaskenyéren, Franklin-Társulat, Budapest
- Gyallay Domokos: Vaskenyéren. És tizenhat elbeszélés, Romániai Magyar Írók sorozat, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1996, ISBN 973-26-0428-X
- Hantz-Lám Irén: Torockó, Kolozsvár, 2003
- Hantz-Lám Irén: Torockószentgyörgy: a vár árnyékában, Kolozsvár, 2005
- Ignácz Rózsa: Toroczkói gyász, Móra Könyvkiadó, Budapest, 1970.
- Orbán Balázs: A Székelyföld leírása
Jegyzetek
Források
Képek
-
Jellegzetes házak Torockón
-
-
-
További információk
Kommentáld!