Török József (Alsóvárad, 1813. október 14. – Debrecen, 1894. március 14.) orvos, természettudós, tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.
Török József orvos, természettudós
Élete
1813. október 14-én a Bars vármegyei Alsóváradon született. Testvére Török Pál református püspök volt.
A selmeci
evangélikus líceumban tanult. Középiskoláit, bölcsészeti, jogi és
hittani tanulmányait a debreceni református főiskolán végezte.
1836-tól Pesten folytatott orvosi tanulmányokat. 1842-ben avatták orvosdoktorrá. Ezután külföldi útra indult. Berlinben, Párizsban főleg a sebészet terén képezte tovább magát.
Az irodalom terén már mint orvosnövendék munkálkodni kezdett. Orvosegészségügyi és természettudományi munkákat írt. A MTA 1839-ben kitűzött pályázatára beadott munkája a "Természettudományi pályamunkák" III. kötetében került kiadásra.
Ugyanekkor Bugát Pál munkatársaként összegyűjtötte a magyar irodalomban megjelent természettudományi és orvosi műszavakat a Természettudományi Szóhalmaz-ba, a magyar nyelv szótára számára pedig a vegytani műszavakat, melyeket magyarázattal is ellátott.
1841-45 között Mentedegoi Alberttel szerkesztette a Zenetudományi Társulat évkönyvének I. kötetét, és 1847-1848 évi naptárát. 1843-ban Pesten kezdett orvosi gyakorlatot, és még ez évben sebészdoktor lett.
1843. október 7-én a MTA levelező tagjává választotta.
1845-ben a Természettudományi Társulat másodtitkára, 1847-ben a debreceni főiskola elöljárósága a vegytan és természetrajz tanárává választotta meg. Ekkor Debrecenbe költözött, és ott maradt - mint köztiszteletben álló tanár és gyakorló orvos - élete hátralevő részében is
1846-ban
az MTA "Hazai legnevezetesebb ásványvizek ismertetése" címen kitűzött
pályázatára is beküldte pályamunkáját, mellyet 50 arannyal díjaztak. A
pályamű 1848-ban jelent meg a magyar irodalomterj. társ. által kiadva: A két magyar haza elsőrangú gyógyvizei és fürdőintézetei címmel.
1849-ben az 1848–49-es forradalom és szabadságharc
idején a debreceni két tábori kórházban mint főorvos működött, és két
hónapig mint tanácsos dolgozott az egészségügyi osztálynál.
1858-ban a MTA rendes tagjai közé választotta.
1894. március 14-én hunyt el Debrecenben.
Főbb művei
- Magyarország közgazdaságilag nevezetes termékeiről (Buda, 1844)
- A két magyar haza elsőrangú gyógyvizei és fürdőintézetei... (Pest, 1848)
- A természettudományok elhanyagolásának káros következményeiről hazánkra nézve (Debrecen, 1848)
- Népszerű ember-élettan (Debrecen, 1881)
Kommentáld!