A Héttorony Hangászok az esztergomi várban a 16-17. századi magyar kort idézik meg korabeli viseletben és korhű hangszerekkel.

Ez a történelmi újrajátszás manapság egy igen népszerű ismeretterjesztő, oktatási és szórakoztató tevékenység élő szereplőkkel, valóságos, a korszakra jellemző ruházattal és eszközökkel.

Magyarországon az 1980-as évek végén jelentek meg az első hagyományőrző egyesületek, melyek azóta az igényekhez igazodva nagy változáson mentek keresztül és ma már a felvonulások, díszőrségek mellett, történelmi újrajátszással is foglalkoznak.

Először a katonai jellegű újrajátszás alakult ki, aztán a csapatok egyre inkább felismerték a lehetőségét a többi rekonstrukciós munkának.

Hazánkban komplex módon nem sok csapat foglalkozik történelmi felidézéssel, azonban néhányan  komoly kutató és fejlesztő munkával mára már felvállalták, hogy az adott korszak életmódját megkísérlik minél átfogóbban és minél élményszerűbben bemutatni.

A ma oly közkeletű „hagyományőrzés”, vagy „katonai hagyományőrzés” nem fedi teljesen a történelmi életmód rekonstrukció fogalmát, mert a katonai vonal csupán egy része az újrajátszásnak.

Az angol elnevezésű „re-enactment”, vagyis újrajátszás vagy „living history”, élő történelem lényege, hogy megtörtént, – nem feltétlenül katonai jellegű –  eseményeket rekonstruáljanak a rendelkezésre álló történelmi, néprajzi, régészeti, irodalmi adatok alapján, a teljes történelmi hűségre törekedve. A korhűséget és hitelességet a sokféle képzettségű szakértők biztosítják múzeumok, szakmai szervezetek segítségével.

A kassai Bethlen Garde 17. századi muskétásai a sárospataki Ostromhétvégén Gusztáv Adolf, svéd király, lövészeit jelenítik meg.

A történelmi újrajátszás legnépszerűbb formája a csatarekonstrukció, mely során egy hadieseményt, vagy egy kitalált csata esetén az adott korszakra jellemző harcművészetet mutatják be. A csatabemutatók többnyire az eredeti helyszínen zajlanak egy előre megbeszélt és begyakorolt forgatókönyv alapján.

A forgatókönyvet a fennmaradt történelmi források, leírások, metszetek alapján a helyszín adottságainak és a részt vevő csapatok számának, felszereltségének figyelembevételével írják meg a gyakorlott újrajátszók, esetenként történész szakértő bevonásával. A rendezvények általában a vár, város egy-egy régmúlt eseményéhez kapcsolódnak, de egy helyszínen természetesen több korszak eseményeire is emlékezhetnek:

Esztergomban például van középkori és kora újkori rendezvény is. Hasonló példa Sárospatak, ahol a huszita háborúkat lezáró 1458-ban lezajlott botkői csata újrajátszásán kívül egy, a 17. század harcászatát és életmódját, bemutató eseményt is megrendeznek, amelyet egy fiktív hadieseménnyel színesítenek, hiszen a Rákóczi várat soha nem ostromolták meg.

A minőségi rekonstrukciós rendezvényeken használt, egyedileg elkészített eszközök, viseletek, fegyverek, tábori kellékek többnyire magántulajdonban vannak, vagy az egyesületek, közösségek bocsátják rendelkezésre, tehát nem színházi kellékek, hanem kézműves technikával előállított korhű másolatok.

A Mare Temporis Alapítvány és a Bethlen Gábor Hagyományőrség asszonyai a sárospataki Rákóczi vár 17. századi sütőházában korhű viseletben és körülmények között, éppen töltött tyúkot készítenek, Misztótfalusi Kis Miklós, 1698-ból való, Szakátsmesterségnek könyvecskéje alapján.

Az életmód-rekonstrukcióban a korszak egy-egy kiválasztott, valós karaktere jelenik meg. Általában hétköznapi eseményeket, gasztronómiát, kézművességet, vagy egyéb tevékenységeket (zene, tánc, játékok), akár hitéletet is bemutathatnak, illetve a csatarekonstrukciókkal összekapcsolva gyakori a katonai táborok életének prezentálása is.

A rendezvények azonban csak egyfajta megjelenési formái az újrajátszásnak. Számos más lehetőség van a történelmi rekonstrukcióra. Ilyenek a különböző, nem közönség előtt zajló események. Van példa Árpád kori házrekonstrukcióra, de ilyenek a viseletben és fegyverzetben történő menetelések, vagy vízi túrák korhű hajókkal, de a korabeli technológiákkal való ruhakészítés is ide sorolható.

A történelmi újrajátszás során nagy a felelősség a szereplőkön, hiszen fontos, hogy hiteles képet adjon a nézőknek, akik az adott látvány, és élmények  alapján alakítanak ki magukban képet egy-egy történelmi korról. Ma már nemcsak történelmi rendezvények attrakciója a történelmi újrajátszás, de egyre több régész és történész is elismeri létjogosultságát, és segítik a háttérmunkát, sőt az elméleti feltételezések gyakorlati bebizonyítására is használják.

Írta: Balatoni Imre
Fényképezte: Mónos Gábor