Visegrád
Fellegvár
Visegrád címere
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Közép-Magyarország
Megye	Pest
Kistérség	Szentendrei
Rang	város
Alapítás éve	1009[1]
Polgármester	Abonyi Géza[2]
Irányítószám	2025
Körzethívószám	26
Népesség
Teljes népesség	1864 fő (2010. január 1.)[3] +/-
Népsűrűség	56,03 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	33,27 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Visegrád Pozíció Magyarország térképén
Visegrád Pozíció Pest megye térképén
é. sz. 47.7858° k. h. 18.9702°
Visegrád weboldala

Visegrád a 16. században Hoefnagel szerint

Nem tévesztendő össze Višegrad (Bosznia-Hercegovina) és Vyšehrad (Csehország) városokkal.

Visegrád (németül Plintenburg, szlovákul Vyšehrad) város Pest megyében, a Szentendrei kistérségben. Magyarország egyik legkisebb, de egyik legrégibb városa. Népszerű kirándulóhely, régészeti jelentősége kiemelkedő.

A Dunakanyarban, a Duna folyam jobb partján, Budapesttől északra 30 km-re található, a Visegrádi-hegységhez tartozó hegyek koszorújában. A Várhegy 328 m magas. (A Budapest-Visegrád távolság a a 11-es főúton 42 km.)

Gazdag régészeti lelőhely: neolitikus, rézkori és bronzkori telepek; bronzkori temető; római kori lelőhely. A rómaiaknak 14 őrtoronnyal védett katonai tábora volt a Sibrik-dombon a 4. században, Pone Navata. Ezután rövid ideig a kvádok lakták. A 6. – 9. században a város területén megtelepedtek az avarok és a szlávok.

I. (Szent) István a Sibrik-dombon lévő erődben hozta létre első vármegyéje várispánságát (a várat 1009-ben említi először írott forrás); a tatárjárás után indult meg a várrendszer kiépítése, a Várhegyen álló Fellegvár a völgyzáró várfalakkal, valamint a hatszög alaprajzú lakótoronnyal, az Alsóvárral (a Salamon-toronnyal, amely a közhiedelemmel ellentétben sohasem volt Salamon Árpád-házi király börtöne). A vár és a körülötte kialakult település az Anjou királyok, Luxemburgi Zsigmond majd I. Mátyás uralkodása idején élte fénykorát. 1323 és 1408 között e város volt a magyar királyok hivatalos székhelye.

Itt volt 1335-ben a nevezetes visegrádi királytalálkozó. Károly Róbert magyar király, János cseh király és III. Kázmér lengyel király mellett számos másik hatalom, így a Német lovagrend is képviseltette magát, s a nagymestere Braunschweigi Luther herceg békét írt alá Lengyelországgal, amelynek értelmében Dobrint (ma Dobrzyń), Lengyelország) visszaadták, valamint még az 1331-32-es lengyel-lovagrendi háborúban elvesztett egyes kujawy-i várakat. A lengyel király itt mondott le végleg Sziléziáról a Német-római Birodalom javára. Visegrádon a három király szövetséget kötött. Megállapodtak, hogy közösen lépnek fel Bécs árumegállító joga ellen, kereskedőik részére a bécsi vám kikerülését rendelik el.

Mátyás uralkodása idején budai, illetve visegrádi udvara az európai reneszánsz egyik központja volt.

Amikor a török megszállás következtében az ország három részre szakadt, Visegrád elvesztette politikai jelentőségét.

Katolikus templom és tornacsarnok

Visegrád anno 1900

Fellegvár

1991-ben Magyarország, Csehszlovákia és Lengyelország vezető politikusai itt találkoztak.

A település állandó lakosainak száma régóta stagnál: 1910-ben 1506, 1990-ben 1781, míg 2001-ben 1657 volt. Városi rangot 2000-ben kapott.

A város polgármesterei a rendszerváltás óta a következők voltak:

• Hadházy Sándor (1990–2010), Fidesz
• Abonyi Géza (2010–), független^[2]

Iskola

• Erdőgazdálkodás, idegenforgalom.

A Duna fölé magasodó dombon a 4. század első felében épült fel a Pone Navata nevű római erőd. A nagyjából háromszög alakú erődítményt U alakú és legyező alakú tornyok védték. A katonák kaszárnyái a falak mentén álltak. A 4. század végén a Duna felöli oldalon egy nagy, négyzetes alaprajzú torony, a "Praetorium" (parancsnokság) épülete készült el. Az 5. században a rómaiak kiürítették az erődöt, a helyükre rövid időre germánok költöztek, majd az épület lakatlanná vált. A magyar államalapítás idején a falakat kijavították, és a megyésispán költözött ide. Ekkor kapta a vár a Visegrád nevet. A 11. század közepén épült fel a falak között az ispán kőháza. 1081-1083 között e várban tartotta Salamon királyt őrizet alatt I. (Szent) László. A vár a 12. században elvesztette jelentőségét, 1242-ben, a tatárjárás idején pusztult el.

Visegrád ostroma (1595)

A Várhegy tetején a koravaskorban már létezett egy erődített település. Ennek a helyére a tatárjárás után IV. Béla felesége, Mária királyné építtette fel az új visegrádi várat. A háromszög alaprajzú 13. századi fellegvárat három torony védte. A 14. század első felében Károly Róbert egy külső várfalövvel bővítette ki, a belső várban pedig palotaszárnyakat emelt. Fia I. Lajos folytatta az építkezéseket, majd 1400 körül Zsigmond király felépíttette a harmadik falövet a külső kaputoronnyal. Az ő idejében épülhetett fel a belső várban az asszonyház. Mátyás király a vár palotaszárnyait teljesen felújíttatta. Feltehetően már az Anjouk idején a visegrádi fellegvárban őrizték a magyar koronázási ékszereket. Ezek őrzőhelye hosszabb-rövidebb megszakításokkal 1529-ig e vár volt. 1490-től a fellegvár a koronaőrök kezében volt. A vár az 1540-es évek háborúiban súlyos károkat szenvedett. 1544-ben török kézre került, 1595-1605 között a keresztényeké, majd 1684-ig újra a törököké lett. 1684-ben a keresztény seregek visszafoglalták, de rövid idő múlva a törökök sikeresen megostromolták. Ám ekkor már olyan rossz állapotban volt, hogy katonai célra alkalmatlannak ítélték, és elhagyták. Azóta rom. Régészeti feltárása és műemléki helyreállítása 1871 óta több szakaszban készült el.

Visegrád, a félig helyreállított Salamon torony, képeslap, 1912.

A fellegvárat a Dunával összekötő völgyzárófalak, valamint a falakon áthaladó egykori országutat védő kapuk és a nagy lakótorony (amit a 11. századi magyar királyról tévesen Salamon-toronynak neveznek) a 13. század közepén épült fel. Az alsóvár a fellegvárral egységes védelmi rendszert képezett. Károly Róbert korában a hatszögletű lakótornyát átépítve királyi szálláshellyé alakították. A torony köré ekkor épült ki a belső várfalöv. Miután 1490-től a fellegvár a koronaőrök kezére került az alsóvár a királyi várnagy felügyelete alatt maradt, a lakótornyot ekkor már raktárnak használták. 1540-ben I. Ferdinánd katonái rombolták le a lakótorony déli sarkát. A török hódítás után a török település az alsóvár falai közé költözött. A török háborúk után elhagyatott várrom feltárását Viktorin József kezdeményezésére 1871-ben Henszlmann Imre kezdte meg. A lakótorony helyreállítását Schulek Frigyes tervezte. Pénzhiány miatt a munka hamar félbeszakadt és csak az 1920-as években folytatódott. A torony mai formáját az 1959-1964 között Sedlmayr János tervei szerint végzett modernista helyreállítás során kapta. Ma a lakótoronyban a Mátyás Király Múzeum kiállításai láthatóak: a visegrádi királyi palota gótikus díszkútja, Mátyás király visegrádi szobrászműhelye és Visegrád története.