Határozottan fűzfakedvem van. Ha másért nem, hát azért, mert a párom minden héten virágot hoz nekem. Tíz év után is. Ez fölöttébb gyanús. Ha optimista szemmel nézem, igazán hozhat nekem virágot, hiszen szép vagyok kedves, és szeretetreméltó. Csakhogy az utóbbi időben nemigen szolgáltam rá a virágra.

A múltkor is elfelejtettem, hova tettem a személyi igazolványát, amit a telefon mellett hagyott. Pedig arra határozottan emlékszem, hogy direkt azért tettem oda, amire most nem emlékszem, hogy ott biztos megtaláljam. Három hétig kerestük.

Akkor is csak azért találtuk meg, mert meg akartam mutatni a barátnőmnek a fiam dicsérő oklevelét, ami egy mappában volt, hadd lássa, nem csak az ő csemetéje tehetséges.

Tegnap pedig, miközben az én kedvesem kanalazza a szárazbab levest, azt kérdi, tudom-e miből készül az ecet, amivel a levest ízesítettem. No, ha nem tudom, majd ő megmondja. Az ecet olyan öreg borból készül, aminek derékig érő hosszú szakálla van és már talált is egy szálat belőle, és kihalássza a levesből az én hosszú, aranyos hajszálamat. . . Arról már nem is merek említést tenni, amikor a sötétkék zokniját a barnával párosítottam össze.

Még szerencse, hogy csak a kollégái vették észre. Bár jobb lett volna, ha egy idegen fedezi fel, mert az legalább nem heccelte volna nyolc órán át. Mostanában hülyeségeket csinálok, anélkül, hogy észrevenném. Talán az az oka, hogy verseket írok és folyton álmodozom. A tegnap is ahelyett, hogy letöröltem volna a könyvszekrény párkányáról a port, virágokat rajzoltam bele az újjammal, sőt egy négylevelű lóherét is kanyarítottam melléjük, hátha szerencsét hoz.

Sajnos csak a házfelelős hozott egy vízszámlát és amikor letette a szekrénypárkányra igen furcsa ábrázattal szemlélte a port és a belerajzolt művemet. Másnap az egész ház tudta.

Hát fűzfakedvem van. Mert miért hoz nekem ezek után is virágot a párom? Találgatom. 

1. Azért hoz virágot, mert még tíz év után is szeret.

2. Mert megcsal és így akar rehabilitálni.

3. Szerelmes a virágáruslányba.

Azért valljuk be, hogy a fizetés sosem elég hónap végéig. Minek hát virágra pazarolni. Éppen ezeken morfondírozom, amikor beállít az én kedvesem öt szál piros szegfűvel. 

Azonnal felmegy bennem a vezérhangya és cseppet sem diplomatikusan támadok rá.

- Most aztán áruld el végre, hogy miért hozol nekem minden héten virágot, a hétszentségit?!

Miközben zaklatottan várom a választ, ő teljes lelki nyugalommal válaszol.

- Azért, mert ha nem hozok minden héten virágot, akkor a régit nem dobod ki a vázából még akkor sem, amikor már a felismerhetetlenségig elszáradt....

- Hát szólhatok egy szót is?