A hónap műtárgya a kiállításban
Fotó: Kovács Eszter
Általában azt tartjuk a tudósokról, hogy olyan komoly emberek, akiknek életét teljes mértékben kitölti a munka, és nem is gondolunk rá, hogy nekik is van humoruk, sőt ugyanúgy hús-vér emberek, mint mi.
Jávorka Sándor (1881–1961) hagyatékában, melyet a Magyar Természettudományi Múzeum tudománytörténeti gyűjteménye őriz, egy 12 oldalas géppel írott kézirat található, melynek címe Határozókulcs a magyar flóra területén működő ama botanikusok felismerésére, akik az Album Kleinianumban ábrázoltattak, Budapest 1912. szeptember hó 25-én. A határozókulcsba szerkesztett, humoros, olykor szarkasztikus szöveg szórakoztatóan mutatja be a 20. század elejének botanikusait. Az ismeretlen szerzőtől származó Tréfás határozó a magyar botanikatörténet igazán különleges darabja, amely szellemesen rajzolja meg e tudományterület képviselőinek jellemét a boldog békeidők utolsó éveiben.
A külső megjelenésük mellett személyiségük legszembetűnőbb jellegzetességeire és munkásságuk legfontosabb eredményeire épül a munka. A kulcson végighaladva, mely elsősorban a fejen található szőrözöttségen alapszik, meghatározhatjuk a korszak botanikusait, és ha eljutottunk az adott személyig, ott néhány soros, csípős megjegyzéseket sem nélkülöző jellemzés található róla.
Szabó Zoltán (1882–1944) növénygenetikusról, többek között ezt olvashatjuk: „Képe ráncos, orra egyenes savanyuképű, háta görbe. Rájött, hogy a Knautiáknak hét bőre van és ezt mind külön lehet lehuzni és kiadatni.”
Forrás: mttmuzeum.blog.hu
.png)
Kommentáld!