Magyarország
erőszakos feldarabolásának és szétosztásának évfordulóján ismét a
nacionalizmus szelleme járja be Európa keleti felét.
Hátborzongató, hogy
93 esztendővel nemzeti tragédiánk után, az utódállamokban még kormányra
kerülhetnek olyan sötét erők, akik saját szülőföldünkön is
megkérdőjelezik nemzeti létünket. Tehetik, mert 1920-ban, Párizs
közelében, a Trianon kastélyban egyszerűen szétosztották Magyarországot,
mi pedig máig sem tértünk magunkhoz a döbbenettől.
Ilyen körülmények közepette, amikor még saját értékeinkkel sem
rendelkezhetünk, nehéz döntenünk sorskérdéseinkben, azonban egy dolgot
így is leszögezhetünk: mi csak önmagunkban bízhatunk és önmagunkra
számíthatunk, ezért nem dőlhetünk be az álnok hatalom szirénhangjainak
sem, hanem árgus szemekkel figyelve őket, azonnal szóvá kell tennünk az
ellenünkre és kárunkra tett lépéseiket.
Mára ugyanis már alig maradt valamink, amit leltározhatnánk. Hatalmas,
színmagyar lakosságú területek kerültek az akkor még nem is létező
Szlovákiához, és teljes országrész lett a románoké oly módon, hogy a mai
napig sem hiszik el. Ezért gyűlölnek és félnek minket, s hogy az
igazság eszünkbe se jusson, bennünk is megpróbálnak félelmet kelteni.
Éppen ezért nekünk nem szabad félnünk. Nekünk ugyanis nem félni, hanem
háborogni kell, amikor Bukarestben olyan kormányfő regnál, akinek
jelszavává vált, hogy Székelyföld nincs, de ha mégis, szerinte az csak
román lehet, mert ők így akarják. Úgy érzik, ezt megtehetik, mert az
Európai Unió is egyre hűségesebben betartja a Trianonban annak idején
összegyűlt nagyhatalmak parancsait. S mivel ezt azóta is békekötésnek
nevezik, jó hangosan ki kell mondanunk minden alkalommal, hogy nem volt
az. Nagyhatalmi érdekű, vad parancsolatot kényszerítettek ránk 93
esztendeje, amelyet olyanok írták alá, akik szinte semmit sem tudtak
Magyarországról. Éppen ezért nem fogadhatjuk el ezt a diktátumot!
Bedő Zoltán
Székely Hírmondó
publicisztika
2013.06.05. | 22:24 Nem fogadhatjuk el
Kommentáld!