Sok olyan érdekes, napjainkban is használatos szólásmondásunk van, amelynek homályba vész az eredete. A veretes „ebek harmincadjáról" azonban pontosan tudjuk, hogy honnan ered.

Szent István vezette be a harmincadot

Nézzük csak, ki és miért juthat az ebek harmincadjára? Ezt a kifejezést általában arra használják, aki sok pénzt veszít akár szerencsejátékon, akár egy rosszul elsült üzleti vállalkozáson, vagy bármilyen más egyéb okból.

Az 1850-es évekig az „osztrák értékű" forint (jele: o.é.) 60 krajcárból állt.

Vagyis két krajcár egy forint 30-ad része volt.

Szent István uralkodása óta az a vámszabály volt érvényben, hogy a határon átvitt árukért a felbecsült érték harmincad részét, azaz az osztrák időkben 1 forint után 2 krajcárt kellett megfizetni. Ez volt a kincstár egyik legfontosabb bevételi forrása.

Bécs mohósága még a tokaji bor kereskedelmét is ellehetetlenítette

A 18. században fellendült a kereskedelem, fejlődött az ipar, ezért a Habsburg-uralkodók vámreformot hajtottak végre.

Mivel a magyar rendi országgyűlés semmiképp nem egyezett bele, hogy a nemességet is megadóztassák,Bécs a vámok megemelése mellett döntött. A magyar mezőgazdasági termékekre olyan óriási vámot vetettek ki, hogy a magyar terménykereskedők külföldön versenyképtelenné váltak. Például a tokaji bor exportja gyakorlatilag megszűnt, és Magyarország gazdasági értelemben Ausztria gyarmata lett.

Egykor nem süteményt árultak, hanem adót szedtek a Gerbaud helyén

A harmincadot a Harmincad Hivatal szedte be,amely stílszerűen a Harmincad utcában volt Pesten,a mai Gerbaud cukrászda helyén. Az utca ma is ezt a nevet viseli. (A Gerbaud-t 1948-ban államosították, Vörösmarty cukrászda néven működött egészen 1984-ig, ekkor visszakapta eredeti nevét, és 1995 óta magántulajdonban áll.)

A Harmincad utcát korábban, a 17. század végén, 1695-től Vám utcaként is emlegették. Mária Terézia korában a külön megadóztatott dolgok, például a hidak használata vagy a szerencsejátékok után beszedett kincstári jövedelmet vámnak nevezték.

A harmincad megnevezést is tovább használták, bár ekkor már semmi köze sem volt a törtszámokhoz. Ekkor, a 18. század derekán jött divatba az „örökös tartományok" területén a genovai lottéria, azaz a lottó, és lett államilag támogatott játék.

A lottójátékot is természetesen megadóztatta az udvar.

A bécsi pénzügyminisztérium kitalálta, hogy a szerencsejáték megadóztatásából milyen jól lehetne fedezni az udvar fenntartását. És mivel ebbe beletartozott a ménes és a kutyafalka is, ha valaki veszített a játékon, azt mondták, ebek harmincadjára jutott.

(Szomor Anikó összeállítása)

Szent István ezüst dénárja