Egy füst alatt elintézni valamit, azt jelenti, egyszerre lerendezni több dolgot. Mint sok szólás-mondásunk, ez is egy, a régmúltba gyökerező falusi szokást őriz.

Füstös falusi porták és a háztűznéző

A tűz és háztartás az ősidők óta szoros kapcsolatban állt egymással. A tűzhely, csakúgy, mint az asztal, a családi élet központja volt.

A tűz szimbolizálta az otthon biztonságát, és a meleg ételt.

A régmúltban nem csak a tűz, hanem a füst is az otthon meghittségét jelképezte, mivel hajdan, a korai középkorban - kémény híján - a parasztházakban a tűzrakás, sütés-főzés miatt sok volt a füst.

Aki tehát bent tartózkodott a házban, az „füst alatt volt". Ebből nőtte ki magát a „háztűznézőbe megy" szólásunk is, amelyet arra a legényre mondtak, aki először ment meglátogatni jövendőbelije otthonát.

Mivel tüzet gyújtani akkoriban nem olyan egyszerű, mint most öngyújtóval, gázgyújtóval, vagy gyufával, ezért hogy a családtagoknak minél kevesebb füstöt kelljen beszívniuk, a háziasszonyok igyekeztek minél több tennivalót egyszerre elvégezni.

Egy házban, gyakran több család lakott, akik a közös konyhában, azaz egy füst alatt főztek, például akár egyszerre két lakodalomra is. E szokásból származik e mondás másik, ritkább változata, az „egy füst alatt tartani a lakodalmat" is.

Később jogi, adóügyi értelmet nyert az "egy füst alatt" mondás

1240 óta füstpénznek nevezték a földesúrnak fizetett parasztportánkénti évi egy forintos adót.

Károly Róbert király (uralkodott 1301 és 1342 között) rendelete szerint az adót az egyes jobbágytelkekre vetették ki (a résztelkekre a résztelek arányának megfelelően) , ám évszázadokkal később, Mária Terézia uralkodásának idején (1740 és 1780 között) 1767-ben, az úrbéri rendezés során az adónemet kiterjesztették a belső telkekre, azaz a házhelyekre is.

Ettől kezdve nem csak a telkes jobbágyokat,hanem a házzal rendelkező zselléreket is bevonták az adónem hatálya alá.

( Az úrbérrendezés legfőbb célja, a jobbágyok 1514 óta számtalan alkalommal megváltoztatott adózási rendjének egységes elvek szerinti szabályozása volt.)

Az úrbérrendezés után – amely egészen 1848-ig, a jobbágyság eltörléséig hatályban maradt - ha egy telken több család lakott, akkor mindegyiknek külön kellett lerónia a füstpénzt, azaz egy háztartás egy „füstöt" jelentett. Ahány családnak füstölt tűzhelye, annyi füstadót zsebelt be az állam.

Szerző:SZOMOR ANIKÓ