A Carnegie Intézet Scott S. Sheppard vezette „holdvadász” csoportja a Szaturnuszt vizsgálta a Hawaii-n lévő Subaru Óriásteleszkóp segítségével, amely már a 2018-ban felfedezett 12 új Jupiter-hold megpillantásához is hozzájárult. Sheppard igen sikeres kutató, hosszú évek óta a Naprendszer távoli, halvány égitesteinek kutatásával foglalkozik, számtalan új kisbolygó, üstökös és hold felfedezése kötődik a nevéhez, a mostani kutatásban David Jewitt (UCLA), és Jan Kleyna (Hawaii Egyetem) voltak a segítőtársai. Sheppard elmondta, hogy a holdak kutatása az óriásbolygók kialakulásának és a körülöttük uralkodó körülményeknek a feltárását segíti elő.
A Szaturnusz környezetét az óriástávcső segítségével fényképezték, majd a képeken a csillagos égi háttérhez képest elmozduló apró fénypontokat kerestek. Amikor rábukkantak egy ilyen pontra, az elmozdulásából számított pálya alapján ellenőrizni kellett, hogy az már ismert égitest, vagy valami új.
Elmozduló pontokat kerestek a felvételek tüzetes összehasonlításával.
FORRÁS: CARNEGIE INSTITUTE
A felfedezett, a Szaturnusztól távol keringő holdak kb. 5 km átmérőjűek, és a pályáik hajlásszöge alapján három csoportba sorolhatóak. Egy részük a bolygó forgásával azonos, prográd irányban kering, másik részük ezzel ellentétes, retrográd irányban rója útját. A retrográd holdak a korábbról már részben ismert, északi germán mitológia lényeiről elnevezett csoportba tartoznak, és egykor egy nagyobb holdat alkottak, amely egy ütközés miatt feldarabolódott. Két, prográd keringésű újonnan megtalált hold is egy már ismert csoport tagja, ezek az inuit mitológia alapján kapták a nevüket, és szintén egykor volt nagyobb hold maradványai. A harmadik csoportot egy prográd keringésű hold képviseli, ez egy gall mitológia alapján elnevezett csoporttal azonos pályaszögű, azonban e csoport már ismert tagjainál jóval távolabb kering, feltehetően gravitációs zavarások hatására távolodott el a többiektől.
Az új holdak a pálya szerint besorolt családjuk szerint, színekkel jelölve. A piros csoport retrográd keringésű északi germán család tagjai, a kék prográd keringésűek az inuit család tagjai, a zöld, szintén prográd keringésű pedig a gall családba tartozik.
FORRÁS: CARNEGIE INSTITUTE
A holdak jelenléte arról árulkodik, hogy milyen erők formálták a Szaturnusz kialakuló környezetét. Hasonlóan magához az egész Naprendszerhez, az óriásbolygót is egy por- és gázkorong övezte, azonban ez később felszívódott. Az apró holdak kialakulása idején, vagyis akkor, amikor a korábban létrejött nagyobb hold feldarabolódott, már nem volt jelen e porkorong, mivel a jelenlétével okozott súrlódás hatására az apró holdak pályája módosult volna, s belezuhantak volna a Szaturnuszba.
Miután a Sheppard és csoportja által 2018-ban felfedezett Jupiter-holdak névadására a Carnegie Intézet igen népszerű és sikeres felhívást hirdetett, úgy döntöttek, hogy a Szaturnusz új holdjainál is ezt teszik. Bárki javasolhat a holdaknak, a keringésük szerint besorolt csoportjuknak megfelelő mitológiai körből eredő nevet, 2019. december 6-ig a Twitteren, a #NameSaturnsMoons jelöléssel, rövid indoklással. A kikötés mindössze annyi, hogy a mitológiai alakok óriások legyenek, a csoportok korábbi tagjainak hagyományát követve, és persze a név olyan legyen, amely még nincs használatban más égitestnél.
Az új Szaturnusz-holdak felfedezésével a gyűrűs bolygó átvette a Jupiter korábbi első helyét a „kinek van a legtöbb holdja” versenyben. Míg a Jupiter jelenleg 79 ismert holddal rendelkezik, a Szaturnusz 20 új kísérőjével kiegészült családja 82 tagú. Persze könnyen lehet, hogy a jövőben is számos új holdat fedeznek majd fel, főként, ha a jelenleg is épülő új óriásteleszkópok elkészülnek, így korántsem biztos, hogy a verseny eredménye végleges.
Kommentáld!