Írországban védett és közkedvelt vadállat a borz, azonban a jelenléte a szarvasmarhákra nézve káros mellékhatással jár: a borz hordozója a marha tbc baktériumának, s a közvetatésükkel megfertőződött marhákat le kell vágni, ez pedig évente több millió eurós veszteséget okoz a farmereknek és az ország mezőgazdaságának. A dublini Trinity College zoológusai az ország vadvédelmi és állategészségügyi szakembereivel együttműködve azon dolgoznak, hogy megakadályozzák a fertőzés átterjedését a borztól a tehenekre.
Nem volt világos, hogy a borz mekkora területet jár be, milyen távolságba jut el a születési helyétől, és a vakcina hatékony kijuttatásához feltétlen szükség van erre az adatra. A kutatók ehhez 139 vadon élő borz mozgását figyelték meg, s köztük 80 egyedet GPS jeladós nyakörvet kapott s így is követték őket 7 éven át tartó akciójuk során. A megfigyelési régió között voltak erdők, mezőgazdasági hasznosítású földek.
A 139 borz megfigyelése során kiderült, hogy csupán 23 egyed járt be nagyobb területeket és vándorolt el messze a születési helyszínétől. A 7 év során 2 idegen borz költözött be a területre. Az elvándorlók mind az 1-5 éves korosztály tagjai voltak, s egyforma arányban jártak el a nőstények és a hímek is a szülőhelyükről.
A borzok társas állatok, egy adott területen osztoznak az egy szociális csoportba tartozók, s az, hogy hány borz tartozik az ilyen csoportokba, a vándorlás mértékét is alapvetően meghatározza. Mivel ezek az elvándorló borzok a legveszélyesebbek a betegség terjesztése szempontjából, ezért különösen fontos ez az információ. A fertőzést egymásnak orrváladékkal, nyállal tudják átadni, ez megtörténhet akár egymás mosdatása vagy közös pihenőhely használta során is, de legtöbb esetben a viszálykodáskor ejtett harapások rejtőznek a fertőződés mögött.
Az Ecology and Evolution szakfolyóiratban közzé tett eredmények szerint a borzok csupán 17 százaléka hagyta el a szülőhelyéül szolgáló csoport területét, alapvetően „otthonülő” típusúnak lehet őket nevezni. A nagy távolságra eljutók közt már volt különbség az állatok nemében, a nőstények legalább 100 km hosszú utat jártak be. A rekordot 308 km megtételével egy fiatal nőstény tartotta, azonban a vándorút végén a szülőhelyétől mindössze 1,5 km távolságban lévő borz-csoportba talált otthonra. A hím borzok elsöprő többségben csupán a közvetlen szomszéd csoportba csatlakoztak. Mivel a közeli csoportokban közeli rokon hímek is élnek, így a nőstények a beltenyészet elkerülése végett vándorolnak távolabb a szülői csoportjuktól.
Mivel csak 1 éves koruk után indultak vándorútra a borzok, a leghatékonyabb módszer az, ha még ezt megelőzően sikerül nekik a vakcinát megkapni. A borzok megóvása a tbc-fertőzéstől egyrészt e védett állatok jövője szempontjából is jótékony hatású, másrészt hatalmas gazdasági károkat lehet vele megelőzni, így mindenki nyertesként kerülhet ki a programból.
Kommentáld!