2016. március 21., hétfő 20:23     InfoRádió / MTI

Soha nem volt ilyen magas a szénkibocsátás mértéke a Földön az elmúlt 66 millió évben, a dinoszauruszok kihalása óta egy hétfőn megjelent tanulmány szerint, amelynek szerzői apró tengeri élőlények megkövült maradványai kémiai összetételének vizsgálata alapján vonták le következtetésüket.
A Nature Geoscience című tudományos lapban megjelent tanulmány szerint a mostani kibocsátás üteme messze meghaladja az ismert legnagyobb természetes szénkibocsátással járó, mintegy 56 millió évvel ezelőtt bekövetkezett korszakban tapasztaltakat. A tudósok szerint a szénkibocsátás akkori megugrását a tengerfenék alatt addig fagyott állapotban tárolódott üvegházhatású gázok felszabadulása okozhatta. Ezt az időszakot a tudomány a paleocén-eocén hőmérsékleti maximumként (angol rövidítéssel: PETM) tartja számon.

Jelenleg a globális szénkibocsátás mértéke - amely nagyrészt a fosszilis energiahordozók elégetéséből ered - 10 milliárd tonna éves szinten. Az 56 millió évvel ezelőtti gyors felmelegedési ciklus kezdetén a Föld természetes szénkibocsátása legalább négyezer éven keresztül évente 1,1 milliárd tonna lehetett.

Ez a felszabaduló szénmennyiség akkor öt Celsius-fokos hőmérséklet-emelkedéssel, az óceánok elsavasodásával, így a tengeri élővilág jelentős károsodásával járt. A múltbéli esemény ismert következményeit gyakran állítják párhuzamba a légkörben jelenleg felhalmozódó üvegházhatású gázok várható jövőbeli hatásaival.

"A jelenleg elérhető adatok tükrében a mostani emberi tevékenység által okozott szénkibocsátás mértéke példátlan az elmúlt 66 millió évben" - hangsúlyozzák a tanulmány írói.

Az ENSZ előrejelzése szerint a hőmérséklet akár 4,8 Celsius-fokkal is emelkedhet ebben az évszázadban, mindez szárazságokat, áradásokat és egyre erősebb viharokat vonhat maga után. A szén-dioxid gyenge savat formál a tengervízben, veszélyeztetve ezzel az élőlényeket - például a rákokat és osztrigákat - abban, hogy védőpáncélt alakítsanak ki.

A tudósok a Hawaii Egyetem kutatója, Richard Zebee vezetésével a New Jersey államhoz közeli óceánfenékről származó apró tengeri élőlények fosszíliáit vetették vizsgálat alá, hogy felbecsüljék az ősi felmelegedés mértékét. "Eredményeink szerint az óceánok jövőbeli elsavasodása a PETM időszakhoz képest sokkal súlyosabb következményekkel járhat a meszes vázzal rendelkező élőlényekre nézve" - hangsúlyozta a kutató.

Hozzátette azt is, hogy a mostani folyamat nyomán valószínűleg jóval több faj kihalása következik majd be az 56 millió évvel ezelőtti eseményekhez képest, mert akkor a halaknak és más élőlényeknek több idejük volt arra, hogy az evolúció segítségével alkalmazkodjanak a melegedő vízhez.