Évről-évre csökken a nyáron Magyarországon tanyázó fecskék száma. A háttérben nemcsak az időjárási viszonyok változása, hanem emberi magatartás is áll.

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) friss kutatása szerint drasztikusan csökken a hazai fecskeállomány

Szép Tibor, az MME partifecske-védelmi programjának vezetője elmondta, 1999 óta zajlik önkéntesek bevonásával az ország teljes területére kiterjedő „mindennapi madaraink” nevű megfigyelési program, amely azt mutatja évente mintegy 7 százalékkal csökken a fecskefajok egyedszáma. A kiinduló évhez képest a molnárfecske állománya 2012-re 51 százalékra esett vissza, a villásfarkú néven is ismert füstifecskéé pedig 70 százalékra. A partifecskék száma is lényegesen kevesebb, mint 1999-ben. Akkor a Tisza mentén – ahol a faj legnagyobb állománya él – 1990-ben az ornitológusok még 33 ezer párt számoltak össze, tavaly pedig már csak 5 ezret.

Szép Tibor szerint nagyon sok tényező okozza  e vándormadarak egyedszámának visszaesését. A szakember, aki a Nyíregyházi Főiskola tanára, elmondta, a fecskék 5-10 ezer kilométerre vonulnak a nyár elmúltával, a testtömegük pedig 10-20 gramm. A kistestű állatoknak óriási megterhelés a vándorút megtétele. Emellett minél nagyobb távolságra repül és minél több területet használ egy fecske, annál jobban ki van téve a sokasodó ártalmaknak. Ennek tulajdonítható, hogy csökken a hazai fecskeállomány és általában a vonuló madarak száma.

Az MME munkatársa a fecskéket tizedelő tényezők közül kiemelte a klímaváltozást. Úgy tűnik, hogy a hosszú távon vonuló madarak – amelyeknek át kell repülniük a Szaharát és a Földközi-tengert is – az időjárás átalakulásának első áldozatai Európában. A legtöbb vonatkozó elmélet ezt úgy magyarázza, hogy a tavasz egyre korábban, két-három héttel előbb kezdődik, a messziről induló madarak pedig nem képesek gyorsan követni ezt a drámai változást. Az történik, hogy mire Európába érnek, javában zajlik a tavasz, és akkor már nem áll rendelkezésre a fiókáik felneveléséhez szükséges mennyiségű rovar – tette hozzá Szép Tibor.

Orbán Zoltán, az MME társadalmi kapcsolatok igazgatója hangsúlyozta, a fecskék fogyása nagy károkat okoz az embereknek, hiszen a hiányzó madarak több tízmillió rovart, ezen belül rengeteg szúnyogot és levéltetűt ehettek volna meg. Hozzátette, az ember által végzett szúnyogirtás is szerepet játszik a fecskepopuláció csökkenésében.  Nem a más rovarokat is megölő idegmérgekkel kellene küzdeni a szúnyogok ellen, hanem a csak a vérszívót pusztító szelektív biológiai módszerrel. A fecskék táplálékforrását veszélyeztető szúnyogirtás mellett az is gondot okoz, hogy az egyre szárazabb tavaszokon és nyarakon a települési sárfészekrakó fajoknak nincs építőanyaguk.  

Orbán Zoltán elmondta még, rájöttek, hogy folyamatosan, nagyon erősen propagálni kell a fecskevédelmet, ezért a következő tél végén a média segítségével kampányba kezdenek többek közt olyan céllal, hogy műfészkek kihelyezésére és sárgyűjtő helyek létesítésére ösztönözzék a civileket. Utóbbi egy nagyobb műanyag tálcával meg lehet oldani, a beletett földet meg kell locsolni és az egészet kitenni a párkányra vagy a kertbe. Ugyancsak fontos a fecskepelenkának nevezett falap felrakása, amely felfogja az etető madarak és a fiókák ürülékét. Ez azért fontos, mert sok ember ahelyett, hogy seperne, a lepottyanó fecskepiszok miatt inkább leveri a lakott és egyébként törvényi védettség alatt álló fészkeket – ami szintén hozzájárul a fecskék számának csökkenéséhez.

Forrás: Kossuth Rádió, Napközben | 2013. augusztus 12. hétfő 08:16