A csillagászati kutatások terén elért úttörő eredményekért egy kanadai-amerikai és két svájci tudós kapja az idei fizikai Nobel-díjat.

A három kutató „átformálta a kozmoszról alkotott elképzeléseinket” – áll az indoklásban, amely szerint James Peebles kozmológus elméleti felfedezései hozzájárultak a világegyetem ősrobbanás utáni fejlődésének megértéséhez, Michel Mayor asztrofizikus és Didier Queloz csillagász pedig „felderítette kozmikus szomszédságainkat ismeretlen bolygókra vadászva.”

A tudomány szeretete kell, hogy vezérelje a fiatal kutatókat, nem pedig a díjak utáni vágyakozás – mondta kedden James Peebles kanadai-amerikai kozmológus, miután Stockholmban bejelentették, hogy két társával együtt ő kapja az idei fizikai Nobel-díjat. A 84 éves tudós a világegyetem szerkezetének és történetének megismerésével kapcsolatos, alapvető fontosságú eredményeiért érdemelte ki a legrangosabb tudományos elismerést. A fiataloknak szóló tanácsában azt is mondta, azért érdemes foglalkozni a tudománnyal, mert lenyűgöző.

James Peebles számos alapvető munkát végzett el, ami lehetővé tette, hogy a kozmológia ne csak “papíron számolgatós és filozófiai tudományág legyen, hanem ténylegesen mérhető és előre jelezhető információkkal is szolgáljon” – mondta az MTI-nek Molnár László csillagász, a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont (CSFK) munkatársa, aki szerint ezek közé tartozik, hogy megjósolta a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás létezését, emellett azt is, hogyan keletkeztek az első kémiai elemek, a hidrogén és a hélium az ősrobbanásban, valamint a sötét anyag szerepét az univerzum formálásában, és a sötét energia létét is a kozmológus vetette fel elsőként.

A másik két díjazott, a svájci Michel Mayor és honfitársa, Didier Queloz 1995-ben jelentette be a Naprendszeren kívüli első olyan bolygó (exobolygó) felfedezését, amely egy Naphoz hasonló csillag körül kering a Tejútrendszerben. Nevükben intézményük, a Genfi Egyetem adott ki közleményt. „Ez a felfedezés a legfontosabb a pályafutásunkban, és az, hogy Nobel-díjjal jutalmazzák, egyszerűen rendkívüli” – fogalmaztak.

Molnár László emlékeztetett arra, hogy az exobolygók léte sokáig csak tudományos feltételezés volt, a nyolcvanas évek végén, kilencvenes évek elején többen is próbálkoztak már kimérni, hogy lehetnek-e más csillagok körül is bolygóméretű égitestek, ehhez azonban nagyon pontos színkép felvételeket kellett rögzíteni a csillagokról. Mint mondta, nagyon pontos sebességmérésekre volt szükség, azt kellett kimérni, hogy ezek a csillagok néhány tíz kilométer/másodperces sebességgel mozognak oda-vissza a térben.
A genfi csillagászok a Pireneusokban lévő obszervatóriumban digitális technikával felszerelkezve építettek egy csillagok színképének elemzésére alkalmas olyan spektrográfot, amely képes volt ezt a pontosságot elérni.   

Az 1935-ben a kanadai Winnipegben született James Peebles a Manitobai Egyetemen és az amerikai Princeton Egyetemen szerzett diplomát. Egész életében az amerikai egyetemen kutatott és oktatott, az intézménynek jelenleg is Albert Einstein professzor emeritusa. A világ egyik vezető elméleti kozmológusának tartják 1970 óta, az ősrobbanás kori nukleoszintézis, a sötét anyag, a kozmikus háttérsugárzás és a világegyetem struktúrái kialakulásának kutatásaihoz való elméleti hozzájárulásáért.

Michel Mayor a svájci Lausanne-ban született 1942-ben. A Genfi Egyetemen fizikából, a Lausanne-i Egyetemen csillagászatból szerzett diplomát, az intézmény csillagászati tanszékének professzor emeritusa. 2007-ben nyugdíjba vonult, de a Genfi Obszervatórium aktív kutatója maradt. Kutatott a Cambridge-i Egyetem Csillagászati Intézetében, a Chilében lévő Európai Déli Obszervatóriumban (ESO), és a Hawaii Csillagászati Intézetben. 2015-ben Kiotó-díjat kapott föld és bolygótudományok területén.
Az 1966-os születésű Didier Queloz a Genfi Egyetemen végzett. Az intézmény és az angliai Cambridge-i Egyetem professzora. Michel Mayor volt a tanácsadója a doktori iskolában, együtt fedezték fel 1995-ben az 51 Pegasi b-t.
A kitüntetettek 9 millió svéd koronát (276 millió forintos összeggel) kapnak. Az összeg felét James Peebles kapja, a másik fele egyenlő arányban oszlik meg Michel Mayor és Didier Queloz között.
A díjátadó ünnepséget hagyományosan december 10-én, az elismerést alapító Alfred Nobel halálának évfordulóján rendezik.

A fizikai Nobel-díjat 1901 óta 113 alkalommal ítélték oda összesen 213 tudósnak, de a díjazottak száma csak 212, mert az amerikai John Bardeen – eddig egyedüliként – kétszer (1956, 1972) is megkapta a kitüntetést. Az elismerésben 47 alkalommal részesült egy tudós, 32 alkalommal kettő, 34 alkalommal pedig három. 1901 óta hatszor (1916, 1931, 1934, 1940, 1941, 1942) nem adományoztak fizikai Nobel-díjat.
A kitüntetettek közül csak három a nő: Marie Curie 1903-ban, Maria Goeppert-Mayer 1963-ban, Donna Strickland pedig tavaly részesült az elismerésben. Marie Curie több szempontból is rekorder: ő volt az első nő, aki Nobel-díjat kapott (férjével, Pierre Curie-vel megosztva), a kitüntetés történetében ők az első Nobel-díjas házaspár is. Marie Curie 1911-ben a kémiai Nobel-díjat is elnyerte, ezzel a nők között ő az egyedüli kétszeres Nobel-díjas tudós és az összes kitüntetettet tekintve is az egyetlen, aki két tudományágban is kiérdemelte az elismerést.
A fizikai Nobel-díjat legfiatalabban 1915-ben az akkor 25 éves Lawrence Bragg, legidősebben pedig tavaly a 96 éves Arthur Ashkin kapta meg.