Ezeknek a kérdéseknek eredt nyomába Nagy László, Varga Torda, Krizsán Krisztina és az MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpontban működő Lendület Gomba Genomika és Evolúció Csoport többi tagja most megjelent tanulmányukban, mely a Nature Ecology and Evolution folyóirat címlapjára került.
A mai élőlények fajképződési események és kihalások sorozatainak köszönhetően jöttek létre. A Föld története során az ilyen események nem egyenletes sebességgel történtek: ma már elfogadott, hogy mind a növények, mind az állatok evolúciója során voltak kiemelt időszakok, amikor rövid idő alatt sok fajképződés vagy sok kihalás történt, az ilyen periódusokat fajképződési robbanásokként és tömeges kihalásokként tartjuk számon.
Gombák esetében azonban a kutatók kevés ilyen információval rendelkeztek, részben azért, mert a gombák termőtestei nagyon rosszul fosszilizálódnak, így nem álltak rendelkezésre olyan fosszíliasorozatok, amelyekből rekonstruálni lehetett volna a fajképződés időbeli dinamikáját. Ebben jelentenek áttörést a törzsfák és a filogenetikai összehasonlító módszerek: egy törzsfa minden elágazása egy fajképződési eseménynek felel meg, abból pedig, hogy az elágazások milyen közel helyezkednek el egymáshoz, kiszámolható a fajképződés sebessége. A szegedi kutatók éppen ezt kihasználva vizsgálták a gombák evolúciós mintázatait.
Hatalmas fa, rengeteg gombával
Az ilyen vizsgálatokhoz szükség van az adott csoportot minél jobban reprezentáló evolúciós törzsfára. A nemzetközi konzorcium és több mint 60 szerző – köztük David S. Hibbett, Santiago Sanchez-Ramirez, a Joint Genome Institute munkatársai és még sokan mások – részvételével lezajlott munka alapja éppen ezért egy kiterjedt, 5284 fajt tartalmazó filogenetikai adatsor volt. Ez az adatsor az eddigi legnagyobb felbontásban fedi le az Agaricomycetes osztályt, mely a legtöbb makroszkopikus, termőtestképző gombát tartalmazza.
Maga az adatgyűjtés 4 évet vett igénybe, és számos forrásra támaszkodott. A hatalmas filogenetikai törzsfák számítása amellett, hogy elképesztő számítógépigényes folyamat, nagy kihívást jelent biológiai szempontból is: minél több faj van az adatsorban, annál nehezebb megbízható törzsfákat becsülni. Hogy a kapott törzsfák megbízhatósága nagy legyen, a szegedi kutatók teljes genomadatokat hívtak segítségül. A rendelkezésükre álló 106 gombagenom segítségével egy szűkebb, de nagyon megbízható filogenetikai adatsort hoztak létre, ami, kombinálva az 5284 fajt tartalmazó adatsorral nagyban növelte annak megbízhatóságát.
Hogy a szegedi kutatók a termőtestképző gombák evolúciós történetét rekonstruálni tudják, a törzsfa ághosszának az idő múlását kellett ábrázolnia. Ezt az úgynevezett molekuláris óra elvével oldották meg, azaz ha a gének mutációs rátája egyenletesen „ketyeg”, akkor a rokon fajok közötti genetikai különbség alapján megállapítható az elválásuk óta eltelt idő. A munkát nehezítette, hogy a molekuláris óra „ketyegése” ritkán egyenletes, valamint hogy óriási adatmennyiségen dolgoztak, így egyetlen eddig használt módszerrel sem volt lehetséges a gyors és precíz időkalibráció.
Ezért a Szöllősi Gergely által vezetett MTA-ELTE Lendület Evolúciós Genomika kutatócsoporttal közösen kidolgoztak egy elemzéssorozatot, amellyel elsőként a törzsfa egytizedén végeztek lassú de nagy pontosságú számításokat, később pedig ezekkel a precíz adatokkal korrigálták az egész törzsfát magába foglaló gyors, de kevésbé pontos elemzés eredményét.
Az időkalibrációt követően a szegedi kutatók megvizsgálhatták a gombák fajképződésének és kihalásának időbeli dinamikáját. Elemzésük egy jura kori, 200–145 millió évvel ezelőtti, fajképződési robbanást tárt fel, amelyet számos környezeti, illetve morfológiai változással hoztak összefüggésbe. A vizsgálatba bevont 5284 gombafaj jelenkori morfológiai jellegeit és a fajok evolúciós történetét vizsgálva például azt találták, hogy a jura elején kizárólag egy rendkívül egyszerű, aljzaton elterülő, kéregszerű – úgynevezett reszupinátus – termőtest volt jellemző, míg a korszak közepén már bonyolultabb morfológiát mutató termőtesttípusok is előfordultak. Ide tartozott a legismertebb, ún. agaricoid termőtest, amit egyszerűen csak „kalaposgombaként” ismerünk.
Változékony kalaposok
Az adatokat tovább elemezve azt találták, hogy az agaricoid termőtestű gombák magasabb fajképződési rátával rendelkeztek, mint más, egyszerűbb morfológiát mutató gombák, tehát a kalap és a tönk kialakulása elősegíthette új fajok kialakulását és elterjedését. De a morfológiai újítások mellett a környezeti tényezők is hozzájárulhattak a fajképződési robbanáshoz. Például a kutatók által talált mintázat egybeesik egy melegebb és csapadékosabb jura kori klíma megjelenésével, valamint a nyitvatermő növények tömeges elterjedésével is. Ez utóbbi azért érdekes, mert a gombák jelentős része növényi anyagok lebontásával jut szerves szénforráshoz, ezért egy növénycsoport tömeges elterjedése indukálhatja gombafajok tömeges elterjedését, így fajképződési rátájának növekedését is. Ezzel összhangban a szegedi kutatók azt találták, hogy a jura korban élő gombafajok nagy része nyitvatermő növények szerves anyagait használva élt.
Kihalás másképpen
A kutatók meglepő eredményekre jutottak a termőtestképző gombák kihalási rátájának vizsgálata közben is. Nem találták például jelét annak a 65 millió évvel ezelőtt történt tömeges kihalási eseménynek (amit „Cretaceous/Tertiary Mass Extinction Event”-ként, vagy K/Pg eseményként ismerünk), melynek során számos növényi és állati csoport, köztük a dinoszauruszok jelentős része kihalt. Volt viszont bizonyíték egy jóval korábbi, jura kori tömeges kihalási eseményre.
Összességében a tanulmány rámutat arra, hogy a jura nem csak a dinoszauruszok számára volt egy kitüntetett földtörténeti kor, de a termőtestképző gombák számára is több jelentős evolúciós esemény végbement, ami a ma megfigyelhető morfológiai és ökológiai sokféleségük kialakulásához vezetett.
A teljes cikk illusztrációkkal elérhető az mta.hu oldalán.
Kommentáld!