Első ízben mutatta ki egy tanulmány, hogy a
tengericsillagok a karjuk végén található kezdetleges szemüket vizuális
tájékozódásra használják.
Fotó: Dan-Erik Nilsson / Lund University
A Koppenhágai Egyetem tengerbiológiai részlegén dolgozó Anders Garm
vezette kutatás szerint a tengericsillagok szeme képalkotásra is képes,
ez pedig kulcsfontosságú állomás lehet a szem evolúciójában.
A kutatók szemes és szemnélküli egyedeket egy méteres távolságra
helyeztek a táplálékban gazdag környezetüktől, a korallzátonytól, s
megfigyelték, hogy míg a szemes tengericsillagok a zátony irányába
indultak, addig a szemnélküliek csupán céltalanul bolyongtak.
Garm szerint ez azt jelenti, hogy a tengericsillagok idegrendszere
képes a vizuális információ feldolgozására. Evolúciós megközelítésből
azért érdekes ez a felfedezés, mert a tengericsillagok szemének
felépítése és működése nagyon hasonló a szem fejlődésének elméleti korai
szakaszához, mikor a képalkotás megjelent a szem funkciói közt.
Ezek
szerint a legelső vizuális feladat a kedvező környezet megtalálása volt,
melyhez a nagyméretű, statikus objektumok (esetünkben a korallzátonyok)
szolgálnak támpontul.
Az ismert tengericsillagok túlnyomó többségének összetett szeme van
minden egyes karjuk végén, ezek nagyban hasonlítanak az ízeltlábúak
összetett szeméhez. A különbség, hogy a tengericsillagok szemének nincs
lencsékből álló igazi optikai rendszere. Bár az ilyen szemeket már
csaknem 200 éve ismerjük, eddig még sohasem dokumentálták, hogy a
tengericsillagok viselkedését befolyásolja a látásuk.
Forrás: Science Daily
Kommentáld!