A Cornell Egyetem kutatói az okokra voltak kíváncsiak és egy New York állambéli káposztatermelő területen vizsgálódtak. 11 organikus növénytermesztéssel foglalkozó farmon mérték fel a biológiai védekezés hatékonyságát és az összefüggéseket más tényezőkkel, a helyszíni megfigyeléseket laboratóriumi kísérletekkel is kiegészítették.
A terepi vizsgálatok során felmérték a farmok környezetét is, vagyis azt, hogy a vizsgált termőföld 2 kilométeres környezetében másik termőföldek, vagy más jellegű területek voltak-e. Az egyes farmokon számukra elkülönített területekre organikus módon előnevelt káposztapalántákat ültettek ki. Minden farmon két külön „káposztáskertet” telepítettek, az egyiken a biológiai védekezéshez használatos rovarokkal, a másikon ezek nélkül vizsgálták a növények gyarapodását. Mind a két kertrészben csak szerves trágyát használtak, és semmilyen rovarölő szert nem alkalmaztak. A biológiai védekezéshez az USA-ban őshonos katicabogarakat és ragadozó poloska nimfákat engedtek szabadon, egy káposztáskertben alkalmanként 600 katicát és 200 poloskát helyeztek ki, óvatosan a káposzták leveleire téve őket, ez megfelelt a gazdáknak ajánlott általános mennyiségnek. Minden káposztáskertben háromszor ismételték meg a kísérletet. A növények egy részét, a kívülről érkezők ellen, hálóval fedték be, így ezek esetében csak a kísérletben kihelyezett rovarok vettek részt.
Ahhoz, hogy a hatásukat felmérhessék, szükség volt, ellenőrzött mennyiségben jelen lévő, zsákmányra is, ezt egy, a káposztát is előszeretettel fogyasztó bagolylepke petéi és hernyói jelentették, amelyeket szintén a kutatók helyeztek ki a növényekre. A kihelyezést követően 24 órával felmérték, hogy a petékből, ill. a hernyókból hány maradt életben. A katicák elsősorban a petékre, míg a poloskák a hernyókra, kisebb mennyiségben a petékre is vadásztak.
A kertek természetes rovarállományát is felmérték a kísérlet során, mind magukat a növényeket károsítókat (pl. a legnagyobb részt kitevő répalepke mennyiségét), mind a különféle ragadozókat (pl. futóbogarakat, katicákat) s a növényeket károsítók parazitáit (fürkészdarazsakat) is.
Mindhárom számlálás idején a káposztákat is vizsgálták, százalékos arányban mérve fel az azokon található rágásnyomok mennyiségét, illetve egyes növények száraz tömegét is megmérték (ezeket természetesen kiszedték a felméréshez) a szezon közben, illetve a szezon végén is. Ezen adatokból derült ki, hogy milyen mértékű volt a növényevők kártétele.
A laborkísérletekben teljesen elkülönített tartályokban voltak a palánták, s ezekre helyezett peték-lárvák, majd a rájuk engedett katicák és poloskák is. Itt külön vizsgálták a lepke károsító hatását ragadozó nélküli, csak poloskás, csak katicás, illetve vegyes ragadozós környezetben.
A poloska nimfa (a még nem kifejlett egyed) épp egy hernyón táplálkozik.
FORRÁS: CORNELL UNIVERSITY
A terepi kísérletek eredménye igen érdekes lett: azokon a káposztaföldeken, ahol a környezetben a szántóföldek domináltak (legalább fele szántó volt), negatív volt a kihelyezett ragadozók hatása, vagyis több káposztát fogyasztottak el a növényevők. Ahol viszont a környezet természetes jellegű volt (2 százaléknál kisebb a többi szántó aránya), ott igen hatékony volt a biológiai védekezés.
A természetes környezet hatása abban rejlik, hogy a szabadon engedett hatlábú rovarirtók nemcsak önmagukban, hanem a környező területről érkező „vad” rovartársaik segítségével bánhattak el a kertre támadókkal. A kontrollként használt hálóval védett növények esetéből egyértelmű volt, hogy a gyakran használt két rovarfaj, bár az elvárt módon ette a petéket és a hernyókat, nem volt elegendő a növénykár megelőzésére. Más vizsgálatokból tudjuk, hogy a kérdéses poloska, ha úgy adódik, akkor a növények kártevőinek az ellenségeit, pl. a katicákat is megeszi, ahelyett, hogy a kártevőt pusztítaná. Ilyen eset akkor fordul elő, ha nagyon szegényes a szántó vagy kert rovarállománya.
A biológiai védekezésként szabadon engedett ragadozók gyakorlatilag a természetes ragadozó / parazita közösséget segítik ki, ám önmagukban, a természetes közösség nélkül mit sem érnek. Ennek köszönhető az, hogy egyes farmokon nagyon bevált a használatuk, míg másutt egyáltalában nem.
A kutatásról a Scientific Reports számolt be 2019. június 17-én.
Forrás: Égen – Földön – Föld alatt
Kommentáld!