A nagy erejű földrengések képesek elmozdítani a távol fekvő vulkánokat is - derítette ki egymástól függetlenül két kutatócsoport, amely a jelenség tényében egyetért ugyan, ám az okokat másként magyarázza.

 

 

A Nature Geoscience című tudományos folyóiratban közzétett tanulmányaik szerint a Chilében 2010-ben, illetve a Japánban 2011-ben kirobbanó földrengések hatására még a Csendes-óceán átellenben lévő partvidéken emelkedő hegyek is "megmozdultak", és jó néhány, összefüggő vonalat alkotó hatalmas vulkán megsüllyedt.

 

Akadtak köztük olyanok, amelyeknek a krátere tizenöt centiméterrel alább ereszkedett. Ezt a láncreakciót most először írták le. A kutatók úgy vélik, hogy a jövőben egyre több példát fognak találni a vulkánok megsüllyedésére, és valószínűleg a jelenséget előidéző mechanizmusra is megtalálják az általános magyarázatot.

 

Azt már évszázadokkal ezelőtt megfigyelték, hogy földrengések hatására a vulkánok olykor ledobják a sapkájukat. Az olyan pusztító földrengések, mint a japán (9,0-es erősségű), vagy a chilei (8,8-as erősségű), több ezer kilométeres távolságban is képesek előidézni kisebb rezgéseket vulkánok közelében

 

. A két csapat felkészülten várta az esetleges kitöréseket a helyszíneken, de ahelyett, hogy a vulkánok "kidudorodtak" volna - jeleként a mélyből egyre feljebb emelkedő, forró magma nyomásának -, a kutatók "megroggyanó" hegyeket láttak. Sem Japánban, sem Chilében nem tapasztalták jelét lávaömlésnek, noha több tucat vulkánt tartottak megfigyelés alatt.

 

 

Ellenkezőleg, műszereik azt rögzítették, hogy az óriási kiterjedésű, nemegyszer 15 x 30 kilométeres vulkáni katlanok 5-15 centiméterrel megsüllyedtek. A vizsgált, többnyire ovális alakú kráterek a földrengések 200-300 kilométerrel odébb, a tengerben húzódó kipattanási vonalával párhuzamosan helyezkedtek el. Mindkét csapat megfigyelési adatait műholdas felvételek is alátámasztották.

 

Az egyesült államokbeli Cornell Egyetem kutatócsapata, amely Matthew Pritchard geofizikus vezetésével a chilei földrengés utóhatásait tanulmányozta, úgy gondolja, hogy a szeizmikus mozgások tulajdonképpen "kihúzzák a dugót" a vulkánok repedéseiből és hasadékaiból, szabad folyást engedve a felgyülemlett hidrotermikus, cseppfolyós halmazállapotú áramlatoknak, hasonlóan ahhoz, mint amikor valaki lecsavarja egy szénsavas üdítőital palackjának a tetejét. Miközben a folyadékok elszöknek, a vulkánokat övező talaj megereszkedik.

 

Velük ellentétben a japán csapat abban látja a jelenség okát, hogy nem a vulkánok környezete bukik alább, hanem inkább a belső magmakamrák rogynak meg. Érvelésük szerint, mivel a forró kőzet lágy a vulkánok gyomrában, nemcsak könnyebben, hanem nagyobb mértékben deformálódik a masszív rengések kiváltotta földkérgi változások következtében.

 

Forrás: MTI | 2013. július 02. kedd 15:58 |