Tudomány

A sarkvidék melegedése visszahozhatja Nunavut ősi erdőségét

Kutatók szerint a melegedő planétának köszönhetően elképzelhető, hogy ismét kizöldell egy több mint 2,5 millió évvel ezelőtt élt, megkövesedett erdőség Kanada sarkvidéki régiójában.

Alexandre Guertin-Pasquier, a Montreali Egyetem kutatója szerint - aki a héten a torontói Kanadai Paleontológiai Konferencián ismerteti majd eredményeit -az erdő természetesen nem egy éjszaka leforgása alatt éledne meg

.

Az előrejelzések azt sugallják, hogy 2100-ra a ma lakatlannak számító Bylot-sziget – ahol a fosszilizálódott erdőt felfedezték – hasonló hőmérsékleti értékekkel bír majd, mint amelyek az erdő idejében uralkodtak. „A Bylot-szigeten megtalált erdőség valószínűleg olyasforma volt, mint azok, amelyeket manapság Alaszka déli részén találunk meg, ahol sarki erdőségek nőnek néhány gleccser széle mentén – mondja Guertin-Pasquier. - A növényi diverzitás is hasonlónak tűnik a két környezet között.” A fajok felölelik a fűzfát, az erdei fenyőt és a lucfenyőt - teszi hozzá.

Bylot-sziget (Fotó: NASA/Terra) 

A kutatócsapat a régió tőzegében és fagyott altalajában megőrződött fából kinyert mintákat elemezte. Becsléseik szerint a Nunavuthoz tartozó sziget erdősége a 2,6–3 millió évvel ezelőtti időszakban virágzott fel. Erre a következtetésre a kihalt fajok jelenléte és a paleomágneses elemzés becslései alapján jutottak. A paleomágneses elemzés során azt vizsgálják, hogy miként befolyásolja a Föld mágneses mezeje a kőzetekben lévő mágneses üledékeket, amelyek iránytűhöz hasonlóan követik a mágneses pólusokat. A kutatók ezt az információt fel tudják használni a kőzetek korának megállapítására, mivel a mágneses pólusok történelmi mozgását relatíve jól ismerik.

Az ősi erdőben lévő fák – ahogy a pollenmintákból kiderült – rendszerint olyan régiókban nőttek, melyek éves átlaghőmérséklete 0 fok volt – mondja Guertin-Pasquier. Jelenleg a Bylot-sziget átlaghőmérséklete mínusz 15 fok. A mintákat néhány 10 centiméter átmérőjű furatból nyerték, mélységük 1-2 méter volt. A sarkvidéki tél zordsága és az erdő elhelyezkedése azt jelenti, hogy nagyon kevés esélyük van elmélyülni az erdő titkaiban. 

A kutatók szerint még nyáron is szélsőséges körülményeknek – például óránkénti 80 kilométeres szélnek – vannak kitéve.

„Nagyon sok rejtély övezi ezt az erdőt, például, hogyan maradtak életben ezek a fák a sarkvidéki tél könyörtelen sötétségében” – teszi hozzá Guertin-Pasquier. A kutatás következő fázisa során közelebbről vizsgálnak majd meg más növényi maradványokat, hogy jobban megismerjék, milyen is volt a helyi fauna.

Hasonló korú fosszilis erdőket feltártak már a kanadai sarkvidék Ellesmere-szigetén, ahol az úgynevezett „múmiafák” egy olvadó gleccser nyomán kerültek elő. A nyúlánk, mumifikálódott fákon stressz nyomai látszanak, valószínűleg a klímaváltozás és "a világ tetején" jellemző szezonális sötétség eredményeképpen.