A walesi Bangor Egyetem kutatói azonban úgy vélik, egykor kiterjedt óceánt is hordozhatott, s néhány milliárd éve még egészen olyan lehetett, mint a Föld.
A kutatók azért vizsgálták a Vénuszt, mert jól ismert tulajdonságai miatt sokkal könnyebb vele modellezni a folyamatokat, amelyek az árapály hatására egy bolygón kialakulnak, mint a távoli exobolygók esetében, amelyekről hézagos ismereteink vannak. Az árapály igen sok tényezőt befolyásol, a bolygók fejlődésében és az esetleges életben játszott szerepének megértéséhez a Vénusz ideális.
A kézenfekvő környezeti eltéréseken túl a legnagyobb különbség a Föld és a Vénusz közt a tengelyforgásban van, ennek az iránya a keringéssel ellentétes (retrográd, vagyis a Vénuszon nyugaton kel és keleten nyugszik a Nap), és a Vénusznak 243 földi napra van szüksége egyetlen fordulathoz. Azonban a tengelyforgása korábban gyorsabb lehetett, s az árapályerők hatására 10-50 millió év alatt lassulhatott le a mostanira.
A Földön az árapály hatására, az óceán mozgó víztömege és az óceán feneke közti súrlódás miatt 1 millió év alatt kb. 20 másodpercet lassul a tengelyforgás, a walesi kutatók modellszámításai szerint a Vénusznál ugyanez a hatás millió évente akár 72 napot is kiadhatott. A szimulációk során különböző mélységű és kiterjedésű óceánnal, s különböző tagoltságú tengerekkel számoltak a kutatók, amelyre a Nap gravitációja miatti árapályerő hatott. Az is a változók közt szerepelt, hogy mennyi volt a kiinduláskor a tengelyforgási idő (az exobolygók igen sokszínűek e szempontból), és normál, vagy retrográd maga a tengelyforgás. Az eredmények alapján, ha a Vénusz tengelyforgása eredetileg hosszabb volt egy földi napnál, akkor még egy olyan óceán is igencsak lelassíthatta, amely rövid ideig létezett a bolygón. Az nem derült ki a kutatásból, hogy például mennyire keveredhetett a vénuszi óceán egykori vize – a földi esetében az árapálynak erre is hatása van.
Ilyen lehetett óceánokkal a Vénusz
FORRÁS: NASA
A lelassuló tengelyforgás is közrejátszhatott, hogy az egyre melegedő Vénusz elveszítette óceánját, a megszaladó üvegházhatás aztán feltette az i-re a pontot. A Vénusz terraformálásának elméleteiben alapvető fontosságú, hogy semmit sem érnének a munkálatok anélkül, hogy a bolygó tengelyforgását fel ne gyorsítanánk valahogyan, mivel enélkül újra lejátszódnának a jelen kutatás alapján korábban már végbemenő, s a bolygó életlehetőségeit rendkívül beszűkítő folyamatok. A vénuszi óceánok egykori létét már korábbi elméletek is felvetették.
A számításokat alkalmazni lehet az exobolygókra is, meghatározott távolság, tömeg és tengelyforgás adatokkal, s így az is szűkíthető, hogy mely távoli bolygókon állhat fenn az élethez megfelelő helyzet. A kutatás a NASA asztrobiológiai programja támogatásával született meg, és a walesi szakembereken kívül a NASA, a Washingtoni Egyetem és a svéd Uppsalai Egyetem kutatói vettek részt a munkában, amelyről az Astrophysical Journal Letters szakfolyóirat 2019. május 6-án számolt be.
Kommentáld!