A májusi napsütésben mindenhonnan madárének szól, de egy jellegzetes kiáltás kiválik a többi hang közül: ka-kukk.

Már gyerekkorunkban megtanultuk, hogy a kakukk más madarak fészkébe rakja tojását, de belegondoltunk-e már, miért és hogyan teszi ezt a madár? Hogyan találja meg a kakukk a gazdafaj jól elrejtett, gyakorta nehezen megközelíthető fészkét? Egyáltalán honnan tudja, hogy melyik faj fészkét kell keresnie?
A tojásait más madarak fészkébe csempésző költésparazita kakukk és gazdái között egy végtelennek tűnő innovációs versenyfutás zajlik: a csalafinta kakukk újabb és újabb furfangokhoz folyamodik az egyre hatékonyabban védekező gazdák becsapása érdekében, felszabadítva ezzel önmagát a szülői gondoskodás terhe alól.

Ezek a gazdafajok leggyakrabban a nádirigó, a réti pityer, az erdei szürkebegy vagy a kerti rozsdafarkú. A gazdamadarak fészkében kikelő kakukk gyilkossággal tölti élete első néhány napját: akár a szülőmadár szeme láttára taszítja ki a fészekből a gazda saját tojásait és fiókáit. Az átvert nevelőszülők ezzel elveszítik, a gyakorta évi egyetlen, szaporodási lehetőségüket, és a kakukkfióka nevelésével töltik el a költési időszak hátralevő részét.
E kockázat elhárítására a gazdafajokban többrétű védekezés fejlődött ki. Eleve a legköltséghatékonyabb védekezés a gazdák részéről a kakukk parazitizmusának megelőzése: a jól elrejtett, nehezen megközelíthető fészek és az felnőtt kakukkok kergetése csökkenti az élősködő sikerességét. Amennyiben a kakukk már sikerrel járt és becsempészte tojását a gazdafaj tojásai közé, a nevelőszülő azzal mentheti meg fészekalját, hogy felismeri és eltávolítja az idegen tojást a fészekből, vagy otthagyja fészekalját mindenestől és újrakezdi a költést.

A tojásfelismerés pikantériája az, hogy csak azok a kakukktojások kelnek ki, amelyek annyira hasonlítanak a többihez, hogy megtévesztik a gazdát. A következő kakukk-generáció tojásai kissé jobban fognak hasonlítani a gazda tojásaira, a gazdafajoknak még több figyelmet kell fordítaniuk az idegen tojás felismerésére. Ugyanakkor, a különböző gazdafajok tojása eltér egymástól, így a kakukk-anyukák számára létfontosságú felismerni saját gazdafajukat, annak érdekében, hogy a saját- és a gazda tojásai között erős legyen a hasonlóság.

A Budapesttől mintegy 50 kilométerre levő Apaj környékén költő nádirigók szokatlanul erős kakukk parazitizmusnak vannak kitéve: a fészkek több mint feléből kakukkfiókát röpítenek a nevelőszülők. Míg a hímek hangosan énekelnek a csatornák menti keskeny, sűrű nádasokban, a nádirigó tojók, nádbugából csésze alakú fészket szőnek a nádszálak tövébe, a víz fölé. A csatorna partjain húzódó nyárfák tetejéről kakukkok leselkednek, és valóságos nádirigó-csetepatét váltanak ki, valahányszor végig suhannak a nádasok felett. A gazda fészke közelében levő magas fák fontos szerepet játszanak a kakukk tojók számára: ezekről a magaslesekről szemelik ki áldozataik fészkét. A fák közelében költő nádirigók fészkébe gyakrabban kerül kakukktojást, mint a távolabbi fészkekbe, ezért a kutatók mindmáig úgy vélték, hogy a kakukk a fákról figyeli a gazdák viselkedését, és onnan lesi ki a fészek hollétét.
Elképzelhető-e, hogy a fák lombjai közt bujkáló kakukkok nem csak nézelődnek, hanem hallgatóznak is? A Debreceni Egyetem és a Magyar Természettudományi Múzeum munkatársaiból álló kakukkok életmódjával foglalkozó munkacsoportunk erre a kérdésre keresve a választ, azt feltételezte, hogy a nádirigók riasztó hangja fontos jelzésérték a kakukkok számára. A sűrű nád miatt alig látni a nádirigókat, de a többi énekesmadárhoz hasonlóan, ők is a fészek közelében riasztanak, ha betolakodót észlelnek. Eléggé szemfülesek-e a kakukkok ahhoz, hogy felfigyeljenek erre a jelzésre?

Ahhoz, hogy tesztelhessük azt, hogy érdeklődnek-e a kakukkok a nádirigók riasztóhangja iránt, rá kellett vennünk a nádirigókat arra, hogy riasszanak. Ehhez egy 3D nyomtatóval készített kakukkot használtunk, amit kihelyeztünk a nádirigók fészke mellé. A nádirigók, fészekvédelmezési ösztönüktől vezérelve, hangosan riasztottak és többször nekirepültek a műanyag kakukknak, mialatt mi az élő kakukkok viselkedését figyeltük. A tojó és hím kakukkok egyaránt érdeklődést tanúsítottak a riasztó nádirigók iránt, többször átrepülve és hangosan kakukkolva a kísérleti berendezés felett. Hasonlóan erős volt a kakukkok érdeklődése akkor is, ha nem látták a riasztó nádirigókat, hanem csak a magnóról visszajátszott riasztóhangjukat hallották. Sőt, a nádirigó fészkek rendszeres ellenőrzéséből származó adataink azt mutatták, hogy a fészküket gyakrabban védelmező nádirigókat nagyobb valószínűséggel parazitálta a kakukk, mint kevésbé agresszív fajtársaikat.
Ha a riasztóhang alapján találja meg a kakukk a fészkeket, és ez a nádirigó saját fészekaljának az elvesztéséhez vezet, arra számítanánk, hogy a természetes szelekció néhány generáció leforgása alatt kigyomlálja a riasztásra hajlamos egyedeket. Hogyan maradhat fent mindezek ellenére egy olyan jelleg, ami védekezésre fejlődött ki, de csökkenti hordozója költési sikerét? Egy lehetséges magyarázat erre az, hogy a riasztás olyan, mint egy jó svájci bicska: a nádirigó nem csak a kakukk távoltartására használja. Ha a riasztó viselkedés hatásos fészekvédelmezést jelent ragadozókkal és fészek-predátorokkal szemben, akkor az esetek többségében még akkor is növeli a nádirigók szaporodási sikerét, ha az esetek egy részében éppen a kakukk általi parazitizmus veszélyét növeli.
Eredményeink nem válaszolnak teljes bizonyossággal arra a kérdésre, hogy hogyan ismeri fel a kakukk a különböző, gyakran egymáshoz erősen hasonlító fajt, de a gazdák riasztóhangja erre a szerepre is alkalmas lehet. Valószínű, hogy a fészekben ücsörgő kis kakukkok ezzel a hanggal találkoznak elsők közt életük során, így megtanulva azt felismerik később, amikor felnőtt madárként költőterületükön keresik a megfelelő gazdafaj fészkeit.

Forrás: Marton, A., Fülöp, A., Ozogány, K. et al. Host alarm calls attract the unwanted attention of the brood parasitic common cuckoo. Sci Rep 9, 18563 (2019).

Írta: Marton Attila