Ausztrál és új-zélandi őslénykutatók eredményei szerint ausztrál őstől származhat az Új-Zéland nemzeti jelképének számító kivi.

Kivi Új-Zélandon (Fotó: AFP)

A röpképtelen éjszakai madár nem egy távoli ős apró változata, hanem sokkal inkább egy kis testű madár leszármazottja, amely egykor Új-Zéland Tasmán-tengeri szomszédjáról, Ausztráliából repülhetett át a szigetországba - mutatott rá az ausztrál Flinders Egyetem, az új-zélandi nemzeti múzeum (Museum of New Zealand Te Papa Tongarewa) és a Canterbury Museum szakembereinek közös tanulmányából.

A szakemberek egy három évvel ezelőtt talált fosszíliára alapozták eredményeiket. A leletet az Új-Zéland Déli-szigetén elterülő Otago nevű régió középső részén fedezték fel. Az eredményeket azon genetikai bizonyítékok is alátámasztották, amelyek szerint a kivi az ausztrál emuval, nem pedig az új-zélandi moával - mintegy hétszáz éve kihalt, nagy testű, emuszerű madárral - áll rokonságban - húzta alá a közleményben Trevor Worthy, a Flinders Egyetem munkatársa.

"A kivi egyik jellegzetes tulajdonsága, hogy óriási tojást rak, amely a nőstény testtömegének nagyjából egynegyedét teszi ki" - mutatott rá Worthy, a moafélék nemzetközileg elismert szakértője. A mostani eredményekkel megdőlt az a széles körben elfogadott elmélet, amelyet a néhai kiváló evolúciós biológus, Stephen Jay Gould képviselt 1986-os tanulmányában, azzal magyarázva a kivitojás méretét, hogy a madár valószínűleg egy hatalmas, moaszerű ős leszármazottja.

"A nagyjából 20 millió évvel ezelőttről, a korai miocénkorból származó fosszília egy apró, a ma ismert kivi méretének nagyjából egyharmadát kitevő madár maradványa.

Mindez pedig azt jelenti, hogy a kivi nem egy távoli ős "összement" változata, hanem egy kis testű madár megnövekedett leszármazottja - világított rá a közleményben Paul Scofield, a Canterbury Museum munkatársa, hozzátéve, hogy az utóbbi jelenség gyakran megfigyelhető a korai miocénkorból származó madaraknál.

"Amennyiben a kivi és az emu rokonságban állnak egymással, ahogy azt a DNS-eredmények sugallják, akkor olyan közös őstől származnak, amely tudott repülni. Mindez azt jelenti, hogy egykor kis testűek voltak és szárnyakkal rendelkeztek, amelyekkel Új-Zélandra repültek. Az elmélet alátámasztásához azonban szárnycsontokat kell találnunk" - húzta alá a szakember.

A kutatók a déli félteke idei nyarán folytatják az ásatási munkálatokat.

Forrás: MTI | 2013. december 17. kedd 17:00 |