Egy új kutatás szerint az elefántok tanulás nélkül "megértik" a mutogatás emberi gesztusát.

Afrikai elefánt (Fotó: EPA/Gernot Hensel)

A képesség még lenyűgözőbb, ha figyelembe vesszük, hogy az ormányosok nem kaptak kiképzést a gesztusok megismerésére és soha nem voltak háziasítva.

Richard Byrne, a St. Andrews Egyetem kutatója és a vizsgálat társszerzője elmondta, annak demonstrálásával, hogy az afrikai elefántok spontán módon – mindenféle trenírozás nélkül – megértik az emberi mutogatást, azt sikerült kimutatni, hogy a gesztusok megértése nem egyedülállóan emberi tulajdonság, hanem a főemlősöktől nagyon távol eső állatfoknál is kifejlődött. 

Az új eredményekkel az elefántok bekerültek ama elit klubba, mely a kutyákat, macskákat és palackorrú delfineket öleli fel. Az emberekkel élő csimpánzokat be lehet tanítani a gesztusok megértésére, ám a vadon élő csimpánzok általában sokkal rosszabbul teljesítenek az ilyen teszteken a kutyáknál.

Byrne és kollégája, Anna Smet tizenegy, a Zambia és Zimbabwe határán lévő Viktória-vízeséshez turistákat szállító afrikai elefántot tanulmányozott. Az állatokat úgy képezték ki, hogy a szóbeli utasításokat kövessék, ám gesztusokat sosem tanítottak nekik.

A csapat számos vödörbe ízletes táplálékdarabokat rejtett el, majd a megfelelő tárolóra mutatott, hogy az állatokat a táplálékhoz irányítsa. Az elefántok kétharmados gyakorisággal a megfelelő edényt választották, ami jóval az átlag feletti teljesítmény. Összességében a 11 ormányosból öt következetesen a táplálékot rejtő vödörhöz ment. Még lenyűgözőbb adat, hogy az elefántok nagy része már első próbálkozásra a helyes tárolóedényt választotta.

„Igencsak meglepett bennünket, hogy nem volt szükségük tanulásra. Megértésük elsőre ugyanolyan jó volt, mint később, és nem tapasztaltunk tanulásra utaló jeleket a kísérletek során” – mondja Byrne. A fogságban született vagy több emberi kontaktusra kiképzett ormányosok nem teljesítettek jobban a teszteken, mint vadon született társaik. Bár az elefántok is képesek gesztikulációra ormányukkal, senki sem tudja, hogy e gesztusok a mutogatás megfelelői-e az elefánttársadalomban.

Az eredmények azt sugallják, hogy az elefántok egy pontot követő képessége szociális természetükből fakadhat. Nagy létszámú csoportokban élnek, és számos érzelmi töltésű magatartásformát követnek: többek között megjelölik az elvesztett csordatagok sírját és gyászolják halottaikat. Emellett felismerik magukat a tükörben, ami a szociális és empatikus állatok jellemzője.

„Az elefántok abban hasonlítanak az emberhez, hogy bonyolult és kifinomult kapcsolatrendszerben élnek, melyben a támasz, az empátia és a másik megsegítése a túlélés záloga. Talán csak egy ilyen társadalomban alakulhat ki, hogy a gesztusok követésének adaptív értéke van, vagyis általánosságban véve az elefánttársadalom talán úgy fejlődött ki, hogy egyedei megértsék, amikor más kommunikálni próbál velük. Ennélfogva, amikor szembesülnek vele, fel tudják fogni, mit jelenthet a mutogatás” – mondja Byrne.

Az eredmények azt is segíthetnek megmagyarázni, hogyan tudnak az emberek több ezer éve támaszkodni az elefántok segítségére többek között a fakitermelésben, szállításban vagy háborúkban. Az elefántoknak veleszületett tehetségük van az emberekkel való együttműködésre annak ellenére, hogy - a lovakkal, kutyákkal és tevékkel ellentétben - sosem háziasították vagy szaporították őket kifejezetten ebből a célból. Úgy tűnik, oly módon értenek meg minket, ahogyan a többi állat nem - írják a kutatók.

A vizsgálatot a Current Biology folyóirat közölte.

Forrás: Livescience/ScienceDaily | 2013. október 11. péntek 12:16