Az emberi tevékenység évmilliók óta hatással van a természetre, egy új kutatás szerint ez a hatás jóval jelentősebb és hosszabb ideje tart, mint amit valaha elképzeltek a tudósok.

A fajok kihalása jóval azelőtt elkezdődött, hogy az ember megjelent volna, ám a kelet-afrikai nagy testű emlősök számának csökkenése, például az emberek miatt következhetett be. A fajpusztulás nagyjából négymillió évvel ezelőtt kezdett gyorsabb ütemű lenni. Ez fosszilis leletek szerint egybeesik azzal az időszakkal, amikor az ősi emberi populációk ezen a területen éltek – írja a BBC News.
„Olyan negatív hatással vagyunk ma a világra és a fajokra, amelyek benne élnek, mint soha korábban. De ez nem azt jelenti, hogy a múltban igazi harmóniában éltünk volna a természettel” – mondta Soren Faurby, a Göteborgi Egyetem kutatója, a tanulmány egyik szerzője.
„Nagyon sikeresek vagyunk a források monopolizálásában manapság, eredményeink pedig azt mutatják, hogy valószínűleg ez így volt őseink esetében is” – tette hozzá.
A tudósok megvizsgálták a kis és nagy termetű húsevők kihalásának alakulását és azt, hogy ez milyen összefüggésben van a környezeti változásokkal, többek közt az esőzésekkel és a hőmérsékleti értékekkel.
Elemezték az emberi faj ősei, köztük az Australopithecus és az Ardipithecus agyának méretében bekövetkezett változásokat és arra jutottak, hogy a nagy húsevők kihalása összefüggésbe hozható az emberelődök agyméretének növekedésével és a növényzet változásával, de nem függ össze a csapadék és a hőmérséklet változásaival.
A kelet-afrikai húsevők kihalására azt a magyarázatot találták, hogy ezek az állatok az ember közvetlen konkurenciái voltak a táplálékért való versengésben: az emberek például megszerezhették a kardfogú tigrisektől a frissen elejtett zsákmányt.
„Eredményeink szerint a biodiverzitásra kifejtett jelentős antropogén hatás évmilliókkal korábban kezdődött, mint azt korábban becsülték” – áll az Ecology Letters című szaklapban megjelent tanulmányban.

Egy 2019-es jelentés szerint mintegy egymillió állat- és növényfajt fenyeget a kihalás veszélye a következő évtizedekben. Egy szintén nemrég megjelent tanulmány pedig arra a következtetésre jutott, hogy a városok növekedése, az erdők mezőgazdasági célú irtása, a halak iránti növekvő kereslet jelentős módon megváltoztatta a földterületek közel háromnegyedét és a vizek több mint kétharmadát.