Tudomány

Az óriásvarangyok elkerülésére tanítják Ausztrália ragadozóit

Az óriásvarangy vagy más néven aga varangy -  fején méregzacskót hordoz annyi méreganyaggal, mely elegendő a kígyók és krokodilok elpusztításához - évente mintegy 50 kilométeres sebességgel terjed tovább Ausztrália északnyugati részei felé. Először az 1930-as években hozták be Hawaiiról, hogy ellenőrzés alatt tartsák a szkarabeuszpopulációkat. Mára viszont a varangyok száma elérte a kártevő szintet, rendkívül termékenyek és kevés ragadozójuk van.

Az őshonos állatok – különösen a kisebb erszényesek és gyíkok – elpusztulnak egy kifejlett varangy elfogyasztása után. Ezért a környezetvédő szakemberek  a varangy nem éppen ízletes húsából adnak nekik ízelítőt, így betaníthatják őket arra, hogy a későbbiekben ne tekintsék tápláléknak ezeket a kétéltűeket.

Apró, kolbász alakú csalikat készítenek a varangyhúsból - a mérget természetesen eltávolítják -, majd kihelyezik az őshonos dingók, kígyók, gyíkok és erszényesnyestek élőhelyén. A csalit sóval is meghintik, mely azonnali émelygést vált ki, és arra készteti az állatokat, hogy köpjék ki a falatot. „Ennélfogva, ha beleharapnak egy olyan zsákmányba, amely varangyízű és úgy is szaglik, visszaemlékeznek majd korábbi szörnyű élményükre” – mondja David Pearson ausztrál szakember.

(MTI Fotó: Balázs Attila )

Az első kísérletek már sikerrel jártak. Mozgásérzékelő kamerákat helyeztek ki a csalik közelében, így rögzítették, hogy az állatok kóstolgatnak, majd kiköpik a falatokat.

A dingóknál – őshonos vadkutyafaj -  megfigyelték, hogy felveszik a kolbászokat, néhány métert megtesznek, majd kiköpik, és áthengerednek rajtuk” – mondja Pearson.

A csalikat azért tervezték, hogy átsegítsék az őshonos élővilágot az új területre benyomuló varangyok első hullámán. A legkorábban érkező állatok rendszerint igen nagyok és mérgezőek, így fontos lenne elkerülni őket – mondja Pearson.

Az erszényesnyestek Ausztrália északi részein már veszélyeztetetté váltak a varangyok térhódítása miatt. A kutató szerint a lokális populációk regenerálódása évtizedekbe telik, ami megzavarja a törékeny őshonos ökoszisztémákat is.

Egyelőre nincs megoldás az óriásvarangyok kontrollálására, a szakember szerint csak a klíma – a vízhiány vagy a hűvösebb feltételek – szolgálhat egyfajta természetes akadályaként térhódításuknak.