Déli simabálna
Fotó: dreamstime
szakemberek által kidolgozott automata rendszer nagyon nagy
felbontású (VHR) műholdfelvételek és egy képfeldolgozó szoftver révén
észleli a vízfelszínen és annak közelében úszó nagytestű emlősöket. A
kutatók az argentin Valdés-félszigetnél található Golfo Nuevo 113
négyzetkilométeres területén végeztek próbaszámításokat, ez a terület
ugyanis arról híres, hogy a déli simabálnák (Eubalaena australis) ott
hozzák világra a kicsinyeiket.
A Plos One című folyóiratban közölt írásukban a szakemberek
rámutattak arra, hogy a módszer hatalmas előrelépést jelent az űrből
végzett korábbi számítási próbálkozásokhoz képest és forradalmasíthatja a
bálnaszámlálási módszereket. Az ilyen cenzusokat jelenleg a partról
vagy hajók és repülők fedélzetéről végzik, ám ezek az eljárások csupán
kis területet képesek lefedni. Egy automata, műholdas módszer azonban
jóval kisebb költséggel, sokkal nagyobb óceánterületet képes
bevizsgálni.
20 kép az 55 valószínűsített bálnafotóból.
Fotó: British Antarctic Survey and DigitalGlobe
„Ahogy a műholdképek felbontása növekszik és a képelemzési
módszereink is fejlődnek, sokkal több fajt leszünk képesek megfigyelni,
akár más területeken is" – nyilatkozta Peter Fretwell, a brit
antarktiszi kutatóprogram (BAS) munkatársa. „Lehetővé válna egész
populációk számlálása és idővel azok vonulási irányának a nyomon
követése is " - tette hozzá a szakember.
A kutatók a jelenleg elérhető egyik legfejlettebb kereskedelemi
Földmegfigyelő műholdat (a WorldView-2-t) használták. Mint elmondták,
annak ellenére, hogy óriási állatokról van szó, a bálnák mindössze
néhány pixelt tesznek ki a műholdfelvételeken.
A vizsgálat
helyszínéről készített képek manuális elemzésekor 55 bálnát
valószínűsítettek, 23-ról feltételezik, hogy bálna, 13-ról pedig annyit
sikerült beazonosítani, hogy a felszín közelében lévő teremtmény. A
módszernek azonban vannak korlátai, mutatott rá Fretwell: erősen
hullámzó, zavaros vízben nehéz pontos számlálást végezni.
A déli simabálnák majdnem a kihalás szélére kerültek a 20. század
elején. Lassú, felszín közeli mozgásuk miatt remek vadászcélponttá
váltak. Számuk valamelyest növekszik, de még nehéz megmondani, pontosan
mennyien vannak.
Forrás: MTI
Kommentáld!