Egy magát orchideának álcázó imádkozó sáska egy új kutatás szerint sokkal vonzóbb a beporzó rovarok számára, mint az igazi növények.

Orchideamanó (Hymenopus coronatus) a Varázshegyben, a Fővárosi Állat- és Növénykert Nagysziklájának belsejében kialakított interaktív bemutatótérben 2012. július 27-én. (MTI Fotó: Kovács Attila )

A The American Naturalist folyóiratban publikált vizsgálat megerősíti a rovarról a 19. századra visszatekintő, hosszú ideje fennálló teóriát.

1879-ben ugyanis James Hingsley ausztrál újságíró azzal a történettel tért haza indonéziai útjáról, hogy egy ragadozó vörös orchidea szirmaival ragadja meg a pillangókat, és élve elfogyasztja őket – mondja James O'Hanlon, a sydney-i Macquarie Egyetem kutatója.

Hingsley történetében azonban a „vörös orchidea” valójában egy Hymenopus coronatus orchideamanó, amely hírnevét tünékenysége, és a virághoz való figyelemre méltó hasonlatossága miatt kapta. O'Hanlon szerint azt a hiedelmet, miszerint az orchideamanó azért imitál virágot, hogy zsákmányként bevonzza a beporzó rovarokat, megalapozott ténynek hitték, bár sosem vizsgálták. A rovar rendkívül ritkának számító észlelései a vadonban ugyanis megnehezítették az ilyen irányú kísérleteket.

Ugyanakkor az új tanulmányhoz a kutató és csapata malajziai magángyűjteményekből származó orchideamanókkal dolgozott.

A rovarokat először spektrométerrel vették szemügyre, hogy színüket összehasonlíthassák az otthonukul szolgáló terület virágaiéval. „A beporzók perspektívájából a virág és a sáska színei átfedik egymást” – mondja O'Hanlon.

Ezt követően egy esőerdei egyetemi állomásra vitték őket Kuala Lumpur mellé, ahol a természetben is előfordulnak. Öt orchideamanót helyeztek ki ágakra különböző területeken, egyeseket őshonos orchideák mellett, másokat csak egy üres ágon. Több mint 30 órányi megfigyelés felfedte, hogy az orchideamanók kapták a legtöbb figyelmet óránkénti mintegy nyolc beporzó látogatásával, míg a virágokat „csak” hat tüntette ki figyelmével.

A kutató szerint mindez megmagyarázható a sáska használta „szuperstimuláció”-val. „A manók igen nagy testűek, míg nagyon kevés virág éri el ezt a méretet, ezenkívül jóval élénkebb színeket hordoznak a környező növényeknél” – teszi hozzá. 

Hozzátette, míg más sáskafajok tarka színeket viselnek, ami lehetővé teszi a virágok és ágak közötti rejtőzést, az orchideamanó előrelépett az evolúciós lépcsőn. „Egy lépéssel előttük jár és maga változott virággá” – magyarázza.

Szerinte a faj ritkasága szintén kritikus lehet eme álca sikerességéhez. "Ritkasága biztosítja, hogy a beporzók kevés eséllyel találkozzanak folyamatosan képviselőivel, így egyben csökkenti annak valószínűségét, hogy megtanuljanak különbséget tenni egyedei és a virágok között" - teszi hozzá.

Forrás: ABC | 2013. október 11. péntek 15:12 |