Egy friss tanulmány szerint kevés olyan bolygó lehet, amelynek a Földhöz hasonló a mágneses mezeje van – számol be az IFLScience. Ez azt jelenti, hogy az élet is csak néhány objektumon fejlődhetett ki.
Napjainkban a kutatók úgy gondolják, hogy egykor a Marson és a Vénuszon rengeteg víz volt, mágneses terük elvesztésével azonban a folyadék elpárolgott, majd az űrbe szökött, így alakultak ki a ma is látható sivatagos bolygók.
Sarah McIntyre, az Ausztrál Nemzeti Egyetem doktori hallgatója arra a kérdésre kereste a választ, hogy a csillagok lakható zónájában (azaz abban a régióban, ahol a víz képes folyékony formában megmaradni) lévő összes exobolygó Földünkhöz hasonló-e, vagy mindegyik olyan kietlen, mint a Vénusz. A szakértő ehhez egy olyan modellt használt, melynek segítségével az égitestek ismert adatai alapján lehet következtetni mágneses terük erejére. A kutató a Kepler űrtávcső által gyűjtött információkat elemezte.
Kutatása során McIntyre arra jutott, hogy a vizsgált, közel 500, exobolygó közt csak egy akad, amelynek potenciálisan elég erős a mágneses mezeje. A többinek vagy nincs, vagy rendkívül gyenge a mágneses tere.
A potenciális élet szempontjából további probléma, hogy a vizsgált égitestek 99 százaléka kötött tengelyforgású, vagyis mindig egyazon oldalukat mutatják gazdacsillaguk felé (éppen úgy, ahogy a Hold is kering a Föld körül). Ez azt jelenti, hogy az érintett exobolygók egyik oldalán pokoli forróság alakulhat ki.
Az objektumok többsége ráadásul M típusú csillagok mellett fekszik, melyek gyakran produkálnak pusztító erejű kitöréseket.
McIntyre friss tanulmánya azt bizonyítja, hogy csak igen kevés olyan bolygó létezhet, amely alkalmas az élet befogadására.
Kommentáld!