Tudomány

Csökken a gepárdok egyedszáma

Szakemberek szerint a fenséges nagymacska néhány évtizeden belül eltűnhet természetes élőhelyéről.

A gepárd, a világ leggyorsabb szárazföldi állata 10 ezer évvel ezelőtt, az utolsó jégkorszak idején túlélte a tömeges kihalást. Az embernek viszont csak néhány évtizedre volt szüksége ahhoz, hogy a gepárdot a veszélyeztetett fajok listájára helyezze.

A rinocéroszokkal és elefántokkal ellentétben a gepárd nem célpontja az orvvadászoknak, viszont az egyetlen olyan nagymacskafaj, mely nem nagyon tud alkalmazkodni a nemzeti parkokban, miközben természetes élőhelye egyre nagyobb arányban enyészik el.

Laurie Marker, a namíbiai Gepárdvédelmi Alapítvány szakembere szerint az állatok nem boldogulnak túl jó a védett parkokban, mivel egyre erősebb a versengés a más nagy testű ragadozókkal, úgymint oroszlánokkal és hiénákkal, amelyek viszont jól érzik magukat az ilyen területeken. „A legtöbb védett terület nem tud életképes gepárdpopulációkat eltartani.”

(Fotó: MTI/EPA/Lukas Coch)

A 20. század elején a globális gepárdpopuláció 100 ezer egyedet

számlált, az állatok megtalálhatók voltak Afrika szerte, a Közel-Keleten és számos ázsiai országban. Manapság Afrikában alig található 10 ezer egyed természetes környezetében, az Iránban élő apró populáció pedig kritikusan veszélyeztetett. A Panthera szervezet szerint a gepárdok eredeti afrikai élőhelyük 77 százalékáról eltűntek.

A Nemzetközi Környezetvédelmi Unió a dél-afrikai fajt sérülékenyként tartja nyilván.

Marker szerint túlélésének egyik nagy akadálya természetes élőhelyének zsugorodása és széttöredezése, illetve az ember-állat konfliktus. Amennyiben nem kerül sor speciális intézkedésekre, a Panthera szerint a faj 2030-ra teljesen eltűnhet.

A nagymacska rendszerint veszít a nehezebb és erősebb oroszlánokkal vagy leopárdokkal való konfrontációkban. Még ha sikerül is zsákmányszerzése, prédáját még azelőtt ellopják, hogy belekóstolhatna. Rosszabb esetben a gepárd maga válik áldozattá.

Az óránkénti 120 kilométeres sebességre képes sprinternek hatalmas nyílt területekre van szüksége, ahol a többi ragadozó kis számban képviselteti magát.  Afrikában a becslések szerint a gepárdok 90 százaléka él az emberek közelében és gyakran kerül konfliktushelyzetbe velük.

Túlélését nehezíti, hogy természetes beltenyészettel néz szembe, mely az utolsó jégkorszakra datálódik, amikor is globális populációjának egyedszáma lecsökkent. Ennek eredményeképpen az alapítvány szerint minden egyes ma élő gepárd szoros rokoni kapcsolatban áll egymással, mintha ikrek lennének, ami a genetikai változatosság beszűküléséhez (palacknyak-effektus) vezet.

(Fotó: MTI/EPA/Lukas Coch)

A gének keveredésének elősegítésére az állatoknak más fajoknál nagyobb élőhelyre lenne szükségük, hogy szabadon mozoghassanak. Ahogy viszont az ember egyre jobban benyomul területére, mindez még nehezebbé válik. A kutatók tudják, hogy a veszélyeztetett fajok elszigetelt mikropopulációi gyors kihaláshoz vezetnek.

Így rövid távon, a könnyen szelídíthető állatot egyelőre fogságban szaporítják. Dél-Afrikában az egészséges populáció fenntartása érdekében a farmok cserélgetik az egyedeket. Eme megközelítés úttörője a johannesburgi Ann van Dyk Gepárdközpont, mely 1970-es évek óta 800 születést könyvelhetett el. A faj fennmaradása szempontjából eme számok biztatóak, ugyanakkor aggodalmat okoz visszaszoktatása a természetbe, mely rendkívül nehéz.

Marker szerint a kutatások és tapasztalatok is azt mutatják, hogy még ama vadon élő gepárdok sem boldogulnak egyszerűen, melyek nem töltöttek legalább 18 hónapot anyjukkal természetes környezetükben. „Egyszerűen nem tanulják meg a túléléséhez szükséges módszereket. Egy fogságban született gepárdnak, mely soha nem élt szabadon anyja mellett, szinte semmi esélye sincs a sikerre szabadon bocsátása esetén.” Ennek ellenére azonban a tenyésztők reménykednek.

Az alapítvány szerint az egyik megoldás az lenne, ha növelnék a nagymacskák élőhelyének területét olyan folyosókkal, amelyek lehetővé teszik szabad mozgásukat és a populációk érintkezését, illetve ha visszatelepítenék a nagymacskát korábbi élőhelyeire, többek között Indiába.