Mintegy 130 millió éves őskörnyezetből, különleges tulajdonságokkal rendelkező, eddig ismeretlen fosszilis ősmaradványfajokat tártak fel a Mecsekben.

A felfedezésről a PTE TTK Földrajzi és Földtudományi Intézete oktató-kutatójának, Bujtor Lászlónak és szerzőtársának, Vörös Attila Széchenyi-díjas tudósnak jelent meg publikációja Európa vezető őslénytani szaklapjában.
Az Új brachiopoda fajok a Mecsek hegységi Zengővárkonyból címmel a Cambridge University Press kiadványában, a Journal of Paleontology folyóiratban megjelent anyag nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő az intézmény szerint, magyar kutatók pedig első ízben publikáltak a rangos folyóiratban.
Bujtor László az MTI érdeklődésére elmondta, hogy a mintákat a zengővárkonyi Dezső Rezső-völgy mészkőrétegeiből gyűjtötték. A tudós szerint a felfedezés jelentősége, hogy a leírt új fajok is alátámasztják azt a korábbi kutatásai alapján feltárt tényt, hogy a mintegy 130 millió éves lelőhely különleges, világviszonylatban is figyelemreméltó őskörnyezet lehetett.
A kutatásban szereplő valamennyi brachiopoda faj példányai az átlagnál 30-70 százalékkal nagyobbak. Mindez olyan, mintha valahol az érintetlen őserdőben ma olyan emberi populációt találnánk, amelynek tagjai 2,2-2,5 méter átlagmagasságúak lennének.

A brachiopodák ma is élő külső, meszes vázzal rendelkező, kagylókra emlékeztető, de azokkal rokonságban nem álló, néhány centiméteres nagyságú tengeri élőlények, melyek a földtörténet ókorában akkora jelentőséggel bírtak, mint ma a kagylók. A ma ismert kagylók a földtörténeti középkor kréta időszakától kezdve kiszorították a brachiopodákat eredeti élőhelyükről.
„Mivel ma csupán néhány száz fajuk él, míg százmillió évekkel ezelőtt több ezernyi, kutatásuk segít megérteni földtani múltunkat, tisztázni szerepüket a múlt élő rendszereiben, s ez segíthet megérteni a jelenben zajló földtani-biológiai folyamatokat is” – közölte a kutató. A három leírt új faj egyike a Dictyothyropsis vogli, amelyet a terület tulajdonosa, Vogl Ferenc tiszteletére neveztek el, ő tette a kutatók számára lehetővé a gyűjtést. A másik, Zittelina hofmanni fajt Hofmann Károly néhai magyar geológusról nevezték el, ő ismerte fel elsőként a krétakori üledékeket a Mecsekben. A Smirnovina ferraria faj elnevezése pedig a zengővárkonyi kicsiny vasérctelepre utal.
Bujtor László elmondta, hogy a részeredmény egy hosszú, több évtizede zajló kutatás eddigi csúcspontja. Hozzátette, hogy újabb publikációk készülnek az általa gyűjtött anyag alapján, s azok ugyancsak rangos nemzetközi folyóiratokban kapnak nyilvánosságot hamarosan. Egy ilyen cikk megjelenésétől azt várják, hogy a szélesebb közönség is megismeri ezt a tudományos különlegességet és kutatásaik további finanszírozását vállalja egy szponzor.