A medvetalp virágzási időszakában veszélyes az emberre:
levele miatt a bőrön égési területek jelennek meg, nedve a szembe
kerülve vakságot okoz.
A medvetalp Közép-Ázsiában és a Kaukázusban őshonos, Európába a 19.
században hozták be dísznövényként. Mivel rövid időn belül kiderült,
hogy a virágzás időszakában mérgező, nem terjedt el széles körben. A
medvetalp a Szovjetunióban élte virágkorát, magas tápértéke miatt
takarmányzási célokra hatalmas területeken kezdték termeszteni.
Szanyi Béla ungvári közgazdász a Kossuth Rádió Hajnal-táj című műsorában
elmondta: a medvetalp a múlt század 60-as éveiben került Kárpátaljára,
állati takarmánynak használták. A medvetalpnak óriási mennyiségű
vegetatív masszája van, hektáronként ezer mázsa, a legnagyobb példányai 2
méter magasra megnőnek, így szecskaszalmával keverve jó silónövénynek
ígérkezett. Mire kiderült, hogy a levele mérgező, a leve pedig súlyosan
károsítja a bőrfelületet, már elég nagy területen elterjedt – tette
hozzá.
Kárpátalján ma úton-útfélen nő a medvetalp, nincs olyan terület, ahol ne
fordulna elő. Belopózott a veteményesekbe, a kaszálókra, falvakba és
városokba. Kedveli a vízpartokat is.
Kárpátalján az elmúlt években több tucat ember került kórházba a
kaukázusi medvetalp miatt. Az érintett bőrfelületen 15-20 óra múlva
vöröses égési területek jelennek meg. Ha nem fordulunk orvoshoz, akkor
elgennyesednek, felhólyagosodik a bőr, és több hónapig foltokat hagyhat a
testen. A növénnyel való érintkezés után a bőrfelületet azonnal le kell
mosni vízzel és óvni kell a fénytől. A medvetalp okozta sebekre külön
gyógyszert nem fejlesztettek ki.
Fedák János ungvári természetgyógyász ellenszert készített természetes
hatóanyagokból. A főzet hatását saját magán próbálta ki, sikerrel.
"Szesz nélküli főzetet csinálok vízben, szamárfűből, és ettől a bőr
szépen regenerálódik" – mondta.
Fontos tudni, hogy a medvetalp csak a nyári virágzásakor ártalmas az
emberre. Ám ha a nedve szembe kerül, akkor örökös vakságot is okozhat.
2013. augusztus 12. hétfő 14:25
Kommentáld!