Az Európai Déli Obszervatórium teleszkópjának új megfigyelései első alkalommal mutatják, ahogy a Tejút szívében terpeszkedő szupermasszív fekete lyuk éppen széttép egy gázfelhőt.

A Tejútrendszer közepén található Sgr A* (Sagittarius A*) néven ismert fekete lyuk körülbelül négymillió Nap-tömegű, és 27 ezer fényévre található a Földet is magában foglaló Naprendszertől. Vele szemben található a gázfelhő, amelynek tömege a Föld tömegének többszöröse. A VLT 2011-ben fedezte fel a Tejútrendszer közepén lévő fekete lyuk felé közeledő gázfelhőt.

"A felhő elején található gáz jelenleg több mint 160 milliárd kilométer hosszan nyúlik el pályájának a fekete lyukhoz legközelebb eső pontjánál mindkét oldalon. A legközelebbi pont pedig valamivel kevesebb mint 25 milliárd kilométerre van a fekete lyuktól, úgyhogy a felhő éppen csak elkerüli, hogy belezuhanjon"

- magyarázta Stefan Gillessen, a Max Planck Társaság földön kívüli fizikával foglalkozó intézetének munkatársa, a megfigyelőcsoport vezetője. "Akárcsak egy tudományos-fantasztikus filmben szereplő balszerencsés csillagász, mi is spagettihez hasonlító formájúnak látjuk az elnyúlt felhőt. Ez azt jelenti, hogy valószínűleg nincs benne egyetlen csillag sem" - mondta Stefan Gillessen.

Ez a szimuláció a galaxis szívében lévő fekete lyuk közelében haladó gázfelhő az idei év közepén jellemző állapotát mutatja. (Fotó: ESO/S. Gillessen/MPE/Marc Schartmann) 

"A legizgalmasabb jelenleg számunkra a felhő első részének megfigyelése, amely óránként több mint 10 millió kilométeres sebességgel közeledik felénk" - mondta Reinhard Genzel, a csapat másik asztrofizikusa. A gáz eredete továbbra sem ismert, de a legújabb megfigyeléseknek köszönhetően egyre kevesebb lehetséges verzió van. "Jelenleg úgy véljük, hogy a gáz minden bizonnyal a fekete lyuk körüli pályán mozgó csillagokból származik" - magyarázta Stefan Gillesen.

A Földtől 27 ezer fényévre fekvő (1 fényév 9460 milliárd kilométer), a Tejútrendszer központjában lévő szupermasszív fekete lyuk az eddig ismert legközelebb található ilyen monstrum; az ESO tíz legjelentősebb felfedezése között az első helyen szerepel. A folyamat megfigyelésével a szakemberek fontos ismereteket gyűjthetnek arról, miként is növekednek a fekete lyukak. Jóllehet a szóban forgó égitestek láthatatlanok - hiszen gravitációs erejük olyan erős, hogy még a fény sem szökhet ki belőlük -, a csillagászok képesek nyomon követni, hogy mi történik, amikor anyagot habzsolnak be.

A csillagászok a kutatási eredményeket az Astrophysical Journal című szakfolyóiratban ismertették.

Forrás: MTI | 2013. július 18. csütörtök 09:05 |