Tudomány

Egyedülálló módon táplálkozik a tuatara

Kutatók eredményei szerint az új-zélandi tuatara egyedülálló módon rágja meg táplálékát.

Új-Zéland ikonikus hüllője, a hidasgyík vagy tuatara egyedülálló módon rágja meg táplálékát, ezzel megingatja azt a széles körben elterjedt nézetet, miszerint a komplex rágóképesség szoros kapcsolatban áll a gyors anyagcserével.

Kifinomult számítógépes modell segítségével a University College London és a Hull Egyetem kutatói demonstrálták, hogyan képes a tuatara táplálékát úgy felszeletelni, mintha húsvágó kést használna. A tuatara komplex rágási technikája kétségeket ébreszt az emlősöknél feltételezett kapcsolatot illetően a rágás és a gyors anyagcsere között.

Az új-zélandi hüllő (Sphenodon) gyíkszerű állat, egyetlen túlélője egy olyan állatcsoportnak (felemásgyíkok), amely a dinoszauruszok korában globálisan elterjedt.

Az Új-Zéland partjainál szétszórt szigetek közül 35-ön megtalálható, és nemrégiben a központira is visszatelepítették. Étrendjébe főként bogarak, pókok, tücskök, apró gyíkok és alkalmanként tengeri madarak tartoznak.

(Fotó: MTI/EPA)

A The Anatomical Record folyóiratban publikált tanulmányban a kutatók leírják a hidasgyík rendkívüli módon specializálódott állkapcsát. Amikor a hüllő rág, az alsó állkapocs két felső fogsor között zárul össze. Amint ez megtörtént, az alsó állkapocs néhány millimétert előremozdul, hogy szétvágja a táplálékot a fogak éles szélei között, gyakorlatilag szabdalja.

A vizsgálat vezetője, Marc Jones szerint egyes hüllők, mint például a kígyók, képesek egészben lenyelni táplálékukat, sok másik viszont általában többször ráharap a zsákmányra, hogy feldarabolja. „A tuatara fel is szeleteli táplálékát, mintha húsvágó késsel tenné.”

Elmondása szerint, mivel az emlősöknél figyelhető meg a rágás legkifinomultabb formája, a műveletet a gyors anyagcseréhez kötötték. „A tuatara relatíve komplex módon rágja meg táplálékát, anyagcseréje mégsem gyorsabb, mint az egyszerűbb táplálékfeldolgozó képességekkel rendelkező egyéb hüllőké. Ennélfogva a feltételezett összefüggés az alapos táplálékfeldolgozás és gyors anyagcsere között valószínűleg túlzás.”

A csapat szerint az állkapocsízület alakja folytán, ahogy az állkapcsok előre siklanak, némileg el is fordulnak hosszú tengelyük körül. Emiatt a fűrészelő mozgás még hatékonyabbá válik, amit az is megerősít, hogy a bal és jobb alsó állkapocs elöl nincs úgy összenőve, mint az embernél. 

(Fotó: MTI/EPA)

A tuatara így azt példázza, hogy a táplálkozási mechanizmus specializálódása lehetővé t

eszi a változatosabb étkezést. Jones szerint a tuatara fűrészelő állkapcsa teszi lehetővé, hogy különféle zsákmányállatokat – köztük bogarakat, pókokat, tücsköket és apró gyíkokat – fogyasszon el.

„Emellett számos jelentés tanúsítja, hogy a tuatara zsákmányszerzése nyomán lefejezett tengeri madarakat is találtak. Bár a tuataraszerű rágási mechanizmus manapság nagyon ritka, európai és mexikói fosszíliák azt mutatják, hogy a dinoszauruszok korában – mintegy 160 millió éve – a tuatara néhány rokona hasonló rendszert alkalmazott, az szélesebb körben elterjedt."

A csapat a Hull Egyetem fejlesztette számítógépes modellt alkalmazta, mely új módszert nyújt a hüllők evolúciójának és diverzitásának vizsgálatára, lehetővé téve a komplex mozgó struktúrák vizsgálatát három dimenzióban és minden szögből.