A Missouri állambeli Marshfieldben látta meg a napvilágot. Fiatalon kezdett sportolni, Illinois állam magasugró bajnoka volt, és csak kevésen múlt, hogy nem profi bokszoló lett belőle. A matematika és az asztronómia is vonzotta, de végül apja biztatására Oxfordba ment jogot tanulni, ahol azért fizikát is hallgatott. Apja halála után, 1913-ban visszatért az Államokba, hogy családját támogassa. Spanyol nyelvtanárként dolgozott, de a tanári pályát otthagyta, és kizárólag csillagászattal foglalkozott. 1916-tól posztgraduális tanulmányokat folytatott a chicagói egyetem obszervatóriumában, 1917-ben doktorált. Az Egyesült Államok akkor lépett be az első világháborúba, s Hubble azonnal önkéntesnek jelentkezett, végigcsinálta a kiképzést, de a frontra már nem küldték ki. Leszerelése után a Mount Wilson Obszervatóriumban kapott állást, ahol a világ akkori legnagyobb távcsövével, a Hooker Teleszkóppal dolgozhatott.
Hubble 1922-24 között felfedezte, hogy az égen látható ködfoltok némelyike nem a Tejútrendszerhez (a Napot is magába foglaló csillaghalmazhoz) tartozik. Azt tapasztalta, hogy vannak ködfoltok, melyekben ún. cefeida változócsillagok találhatóak. Egy további összefüggés (a távolság, az abszolút és látszó fényesség kapcsolata) alapján Hubble kiszámította, hogy a cefeidák több százezer fényévre vannak tőlünk, vagyis a Tejútrendszer határán kívül esnek. Ezzel alapjaiban változtatta meg a világegyetemről vallott nézeteket.
1926-ban Hubble belekezdett az extragalaxisok osztályozásába. A csillagrendszereket távolságuk, méretük és fényességük szerint osztályozta is, rendszerét még ma is használják.
Munkatársával, Milton Humasonnal a vöröseltolódás már korábban felfedezett jelenségét (a távoli galaxisok fénye a vörös fény felé tolódik el) vizsgálta, és megállapította, hogy az eltolódás mértéke arányos a galaxis távolságával. 1929-ben megfogalmazta törvényét, amely szerint a Tejútrendszeren kívüli galaxisok annál nagyobb sebességgel távolodnak, minél nagyobb távolságra vannak tőlünk, amivel az elsők között jutott el a táguló világegyetem gondolatához. (Ez nem jelenti azt, hogy mi lennénk a világegyetem középpontja, mert minden galaxis távolodik az összes többitől, a tágulásnak nincs középpontja.) Az univerzum tágulásának ütemét az úgynevezett Hubble-állandó adja meg, melynek értéke a jelenlegi mérések szerint 72-75 km/s/Mpc. Az általunk megfigyelhető univerzum méretét a Hubble-sugár adja meg, az ezen kívüli területről már nem juthat fény a Földre. Ez utóbbi a fénysebesség és a Hubble-állandó aránya, és mintegy 13 milliárd fényévre tehető.
Hubble központi szerepet játszott a kaliforniai Mount Palomar Obszervatórium Hale óriásteleszkópjának megtervezésében, a megvalósítást azonban késleltette a második világháború. A tudóst gyengülő egészsége, szívinfarktusa munkaütemének lassítására kényszerítette. Sokat tett azért, hogy a csillagászatot a fizika egyik ágának ismerjék el, nem utolsósorban neki köszönhető, hogy a Nobel-díjat ma már csillagászoknak is odaítélik.
Hubble 1953. szeptember 28-án a kaliforniai San Marinóban hunyt el. Fő műve, A galaxisok Hubble-féle atlasza csak halála után, 1961-ben jelent meg.
Ma az ő nevét viseli többek között planetárium, iskola, aszteroida, kráter a Holdon és az 1990-ben fellőtt, a Föld körül keringő amerikai űrtávcső, amelynek segítségével a csillagászok az elmúlt évtizedekben bepillantást nyertek a világűr addig elképzelhetetlennek tartott mélységeibe. A teleszkópot az eredeti elképzelések szerint már 2019-ben nyugdíjazták volna, de az utódának szánt, fejlettebb James Webb űrtávcső fellövése még késik (a legutóbbi tervek szerint erre 2021-ben kerül sor), addig a Hubble szolgálja ki a tudósokat.
Kommentáld!