A francia Tara Océan Alapítvány szakemberei egy vitorlás kutatóhajóval utazták be a bolygónk óceánjait, 2009-2013 között, az antarktiszi vizektől a Jeges-tenger vizéig. A céljuk az volt, hogy a tengeri tápláléklánc alapját képező plankton biodiverzitását és ennek változásait megvizsgálják.
Plankton minden olyan sodródó, lebegő élőlény, amely a vizek lakója, helyváltoztatásában az áramlatok fontosabbak, mint a saját mozgási képessége. Egyaránt lehet növényi vagy állati, egysejtű vagy többsejtű lény is, abban azonban egyformák, hogy nélkülük a tengeri ökoszisztémák nem működnének, s a légkör oxigénellátásához is jelentős mértékben hozzájárulnak, amellett, hogy a szén-dioxid kivonása is a fontos feladatuk.
Az átfogó munka során 35 ezer egyedi vízmintát emeltek ki, s ezeken mikroszkópos és genetikai vizsgálatokat is végeztek, s a legfontosabb felfedezés az volt, hogy hasonlóan a szárazföldekhez, a tengerek biológiai sokszínűsége is az Egyenlítő vidékén a legnagyobb, s csökken a sarkok felé haladva. Érdekes eredmény volt, hogy nem fokozatos ez a csökkenés, hanem határvonalakhoz kötött, lépcsőzetes. A legszorosabb összefüggést a tengervíz hőmérsékletével mutatta a sokszínűség, s csak a második volt a rendelkezésre álló tápanyagok mennyisége. E felfedezésből következik, hogy a melegedő tengerek miatt hosszú távú ökológiai változásra számíthatunk, főként a sarkvidékeken. A mérsékelt öv és a sarkvidékek környezetében lévő tengerek nemcsak a halászat szempontjából kulcsfontosságúak, hanem számtalan, különösen sérülékeny élőlény otthonát is jelentik, a fotoszintézis révén a szénmegkötésben is alapvetőek, a planktonok sokszínűségének átalakulása pedig leginkább e területeket érinti majd, egyelőre nehezen belátható következményekkel.
Három külön tanulmány született most az expedíció munkája nyomán. Az elsőben a plankton sokszínűségének részletes globális térképét készítették el, a másodikban pedig a genetikai elemzés volt a cél. Ez utóbbi nemcsak az óceánok géntérképével szolgált, hanem azt is felmérte, hogy miként képesek a genetikai adottságaik révén az óceán ezen apró lényei alkalmazkodni a változó környezethez. Kiderült, hogy más stratégiát alkalmaznak a trópusok tengeri mikrobái, mint a sarkvidékeken élők. Míg a trópusokon a genetikai alkalmazkodás erősebb, a sarkvidéken, ha változnak a körülmények, alkalmazkodás helyett új fajok veszik át a vezető szerepet a korábbiaktól, így a melegedés hatására a jelenlegi fajok eltűnhetnek, s a melegebb tengerekből érkezők válthatják fel őket.
A harmadik tanulmányban azokat a javasolt stratégiákat vázolták a kutatók, amelyre a tudománynak és az óceánokkal kapcsolatos döntéseknek is alapulniuk kell. Mindhárom tanulmányt kiemelt helyen közölte a Cell biológiai szakfolyóirat november 14-én.
Kommentáld!