Tudomány

Gyorsan olvadnak az Andok gleccserei

Az Andok gleccserei az utóbbi három évtizedben példátlan mértékben zsugorodtak, és nagyobb mennyiségű jeget veszítettek, mint az elmúlt 400 évben bármikor.

Erre a következtetésre jutott az az új kutatás, melynek során a felszíni megfigyeléseket kombinálták légi és műholdas fotókkal, történelmi adatokkal és a gleccserekből kivett jégminták korával. A visszahúzódás mértéke rosszabb az Andokban, mint az átlagos gleccserzsugorodásé világszerte – írják a kutatók a The Cryosphere folyóiratban.

 „Az Andok trópusi gleccserei átlagosan 30-50 százalékos veszteséget mutatnak felszínükön a kései 70-es évek óta” mondja Antoine Rabatel, a kutatás vezetője.

A dél-amerikai Andok a trópusi gleccserek – állandó jégfolyamok elég nagy magasságban ahhoz, hogy a trópusokra jellemző kellemes hőmérséklet ne befolyásolja őket - 99 százalékának otthona. Ezek a gleccserek különösen érzékenyek a klímaváltozásra, mivel a trópusok hőmérsékletében kevés a szezonalitás.

„A trópusi Andok gleccserei erőteljesen és gyorsabban reagálnak a klímafeltételek bármely változására, mint a Föld egyéb jégfolyamai” – mondja a kutató.

A perui Pastoruri Ancash-gleccser (Fotó: AFP)

A gleccserek utóbbi évszázadokon átnyúló történetének feltérképezéséhez Rabatel és csapata különféle adatokat nézett át. A korai települések történelmi adatai , ahogyan a begyűjtött jégminták is, felfedik a gleccserhatárokat. Még a sziklás törmeléken – moréna – fennmaradó zuzmók is mesélni tudnak.

A kutatók eme zuzmók korának megállapításával meghatározhatják, hogy a kőzetek mikor kerültek napfényre és szabadultak meg a jégtől. Az 50-es évekből származó légi fotók és a 70-es évekre visszatekintő műholdas képek szintén nyomon követik a gleccserek mozgását. Végezetül a 90-es évek óta közvetlen, felszíni megfigyeléseket is végeznek számos folyamon.

Mindezen adatokat összevetve a kutatók feltárhatják a jégvesztés történetét. Az andoki gleccserek ezek szerint a kis jégkorszak – egy hideg periódus a 16-19. század során -  alatt érték el legnagyobb kiterjedésüket. Peru és Bolívia trópusi területein a gleccserek az 1600-as években érték el maximális méretüket. A legnagyobb andoki jégfolyamok az 1730-as években jutottak erre a pontra, míg az alacsonyabban fekvő gleccserek az 1830-as években.

Azóta viszont fokozatosan zsugorodnak.

A kései 1800-as években átéltek egy felgyorsult olvadási periódust, majd az utóbb három évtizedben egy második, jóval nagyobb kiterjedésű olvadást. Az 1970-es évektől a jégfolyamok két-három évenként felgyorsult olvadást tapasztalnak meg a lassúbb zsugorodás és az alkalmankénti hízás periódusai között. Annak ellenére, hogy lehet néhány jó év, amikor a gleccsereken több jég keletkezik, mint amennyi elolvad, az utóbbi több mint ötven évben az átlag folytatólagosan negatív – írják a kutatók.

(Fotó: NASA)

Rabatel szerint a 30-50 százalékos átlagos veszteség gleccser és gleccser között széles körben ingadozik. Néhány kisebb jégfolyam teljesen eltűnt, mint például a bolíviai Chacaltaya, amely egykor a világ legmagasabban fekvő síparadicsoma volt, azonban 2009-ben nyoma veszett.

Az alacsonyabban fekvő gleccserek – 5400 méterrel a tengerszint felett – kétszer gyorsabban olvadnak, mint a magasabban fekvők. Ezek a jégfolyamok – amelyek az Andok gleccsereinek nagy részét alkotják – alighanem éveken vagy évtizedeken belül eltűnnek.

A régióban nem változott a csapadék mennyisége – mutatták ki -, de a hőmérséklet az utóbbi 70 évben évtizedenként közel 0,1 Celsius-fokkal nőtt. Ez azt jelenti, hogy valószínűleg a légkör hőmérséklete, nem pedig a hó hiánya váltja ki a gleccserek zsugorodását.

A jégfolyamok eltünedezése pedig komoly probléma az Andoktól nyugatra elterülő száraz régióban élő emberek számára.

Forrás: Livescience | 2013. január 23. szerda 12:03 |