Sajnos gyakorta hallunk tömeges rendezvényeken
előforduló tűzesetről. A lángnyelvek által ellepett helyiségek
kijáratának megtalálásában mutathatnak nekünk, embereknek helyes utat a
hangyák.
Fotó: dreamstime
A Monash Egyetem Transportation Research: Part C-ben publikált
közlekedéskutatási eredményei alapján ismét bebizonyosodott, a
természet, ezúttal hangyák révén, megtaníthat bennünket valami igazán
hasznosra.
Az Építőmérnöki Tanszéken dolgozó Majid Sarvi kollégáival e picike
állatok viselkedését vette górcső alá, hogy jobban megértsék, miként
lehetne potenciális vészhelyzetben, egy gigászi létesítményből
biztonságosabbá tenni az emberek épségben való kijutását.
Illusztráció: Science Direct
Több lehetséges verziót vizsgáltak: a kijárat, vagy a helyiség
falának közepén (a), vagy valamelyik sarkon (b) volt. Hogy nehezítsék a
helyzetet, a kijárat közelében akadályt is elhelyeztek (c, d). Ha
középen lehetett elhagyni a helyiséget, egynémely hangya muszájból
irányváltoztatásokra kényszerült, ez viszont kavarodást okozott –
konfliktusba kerültek azokkal az egyedekkel, akik eleve egyenesen a
kijárat felé tartottak.
A legérdekesebb felismerés az volt, mesélte a
kutatásvezető Majid Sarvi, hogy a hangyák akkor vonultak ki
leggyorsabban, ha a kijárat a sarokban volt. Ilyenkor a menekülés 93,5
százalékkal hatékonyabb volt, merthogy a sarkon lévő menekülőkijárat
esetében viszonylag kevesebb ütközés, összetűzés kerekedett az egyenesen
a fal mentén igyekvő példányok között. A kutató szerint a jóval nagyobb
hatékonyság oka abban keresendő, hogy ilyenkor kevesebb
konfliktushelyzet alakul ki a konkrét menekülési pontnál.
Még
érdekesebb, hogy e megfigyeléseket követően a kutatók emberi evakuálási
forgatókönyvet szimuláltak és meglepetésükre a hangya-modell
előrejelzése pontosan megjósolta az emberi forgalmat.
A hangyákra és az emberekre vonatkozóan Majid Sarvi nézete szerint „a
jövőben szükséges tovább vizsgálatokat is végezni, hogy az így kapott
információk segítsenek kidolgozni ügyes tervezési megoldásokat, a
tömegek biztonságára”.
Írta: Csibrányi Zoltán
Kommentáld!