Tudomány

Három évtized alatt megfeleződött a Nagy-korallzátony

Kutatók szerint az Ausztráliában található Nagy-korallzátony az utóbbi 27 évben koralltakarójának több mint felét elveszítette a viharok, mérgező tengeri csillagok és a klímaváltozáshoz kapcsolódó kifehéredés következtében.

Az Ausztráliai Tengertudományok Intézete és a Wollongong Egyetem kutatóinak vizsgálata arra figyelmeztet, hogy a világörökségként számon tartott zátony – mely a világ legnagyobbika – koralltakarója 2022-re ismét megfeleződhet, amennyiben ez a trend folytatódik.

Az intenzív trópusi ciklonok felelősek a kár nagy részéért – 48 százalékban -, második helyen a korallal táplálkozó töviskoronás tengeri csillagok állnak 42 százalékkal. 1998-ban és 2002-ben két súlyos kifehéredés következett be az óceán melegedése miatt, mely szintén nagyon sok kárt tett a zátony középső és északi részeiben – mutatta ki a tanulmány, amely megállapította, hogy ez a folyamat 10 százalékos károsodást okozott.

Hugh Sweatman, a vizsgálat vezetője szerint az eredmények – melyeket a tengeren töltött 2700 nap után gyűjtöttek be a világ legnagyobb zátonyvizsgáló projektje folyamán – azt mutatják, hogy a korall regenerálódhat még egy ilyen traumából is. "A folyamat azonban 10-20 évbe telik. A zavaró tényezők közötti intervallumok jelenleg általában túl rövidek a teljes gyógyuláshoz, és ez vezet a hosszú távú veszteségekhez" - mondja a kutató.

Képgaléria

(Fotó: EPA/AIMS/Ray Berkelmans)

John Gunn, a vizsgálat társszerzője szerint a viharoknak és kifehéredésnek nehéz gátat szabni, erőfeszítéseiket a nagy testű, tüskés tengeri csillagra fókuszálhatják. Ezek az állatok megeszik a korallpolipokat és elpusztíthatják a zátonytakarót. Úgy hiszik, a csillag egyedszáma jelentősen megnőtt, mivel kevés ragadozófaja hanyatlásnak indult, míg a mezőgazdasági túlfolyások – mint például a műtrágya – a zátonyok mentén az algák felszaporodását váltják ki, ami kedvez a tengericsillag-lárváknak.

„A viharokat nem tudjuk megállítani, de talán a tengeri csillagokat igen – mondja Gunn. – Ha sikerül, a zátonynak több lehetősége lesz adaptálódni az emelkedő tengeri hőmérséklet és óceáni savasodás kihívásaihoz.” Elmondása szerint a kutatók így megpróbálhatják „jobban előre jelezni és csökkenteni a tengeri csillagok rendszeres populációs robbanásait", és feltérképezhetik, hogy a beavatkozás a vízminőséghez hasonló tényezőkbe csökkentheti-e egyedszámukat.

A PNAS folyóiratban megjelent tanulmány szerint a koralltakaró a tengeri csillagok nélkül évente 0,89 százalékban megújulhat. „Így a ciklonoknak és kifehéredésnek tulajdonítható veszteségek ellenére is lenne némi regenerálódás” – mondja Gunn.

Az UNESCO az év első felében figyelmeztetett, hogy a zátonyt veszélyben lévő világörökségi helyszínnek nyilváníthatja az Észak-Ausztráliában zajló, predecens nélküli gáz- és szénbányászat fellendülése, valamint a növekvő part menti fejlesztések miatt.

previous