A városi parkok nemcsak szépségükkel, hanem biológiai jelenlétükkel is szolgáltatást nyújtanak, élőhelyet biztosítanak az állatvilág számára.

A városok parkjaiban egyaránt találhatunk a területen őshonos fákat, s idegen, egzotikus fajokat. Míg az őshonosak segítik a helyi élővilág fennmaradását azzal, hogy otthont, eleséget nyújtanak, addig az idegen fák jóval kevesebb őshonos állatfajt láthatnak el, cserébe viszont kevesebb a kártevőjük is – az elméletek szerint. Elképzelhető azonban az is, hogy az idegen fák az őshonos rokonaikhoz hasonló mértékben képesek fenntartani a helyi növényevő rovarvilágot. Mivel a városi környezet számtalan szempontból eltér a természetes erdőktől, így az erdőkben megszokott kapcsolatrendszerek a városban egészen mássá is válhatnak, nehéz megjósolni, hogy milyen viszonyban él egymás mellett az idegen fa és az őshonos rovarvilág.

Az elméletek gyakorlati ellenőrzését egy amerikai kutatócsoport végezte el , tölgy- és juharfa fajok vizsgálatával, e két fa őshonos és idegen eredetű fajait ugyanis egyaránt ültetik parkokba. A fák nedveit szívogató pajzstetvek, illetve a pajzstetveket parazitáló apró (1-3 mm) darazsak, valamint a ragadozó rovarok jelenlétét mérték fel az Észak-Karolinai Állami Egyetemhez tartozó parkok területén, 4 juhar és 3 tölgy faj esetében, ezek részint amerikai, részint eurázsiai fafajok voltak. Minden egyes fa esetében egy-egy ágdarab mikroszkópos vizsgálatával azonosították a rajtuk élő pajzstetveket, és csapdázással vizsgálták az e rovarokra odasereglő ragadozókat és az aprócska parazita darazsakat.

Két évi adatot gyűjtöttek be a kutatók, s ezek alapján a pajzstetvek aránya jelentősen eltért. Az őshonos tölgyek és juharok esetében jelentősen több volt e kártevők száma, mint az egzotikus, más kontinensekről származó rokon fák esetében (egyes fáknál háromszoros volt az eltérés). A ragadozók közül, az olyan generalisták, mint a katicák, a virágpoloskák, a pókok nem tettek különbséget őshonos és egzotikus fafajok közt. A parazita darazsak esetében a tölgyfajoknál nem volt eltérés, a juharoknál az őshonosakon kissé több a darázs.

A kutatók úgy vélik, sok szempontból hasznos ugyan az őshonos fák telepítése, azonban az egzotikus fákat kevésbé terhelik a növényevők (ez esetben a nedveiket szívogató tetvek), így azok jobban tudnak növekedni, s nagyobb szerepük lehet a levegő felfrissítésében, mint az őshonos, és a tetvek miatt lassabban fejlődő, kevesebb levelet hajtó fáknak. Az egzotikus fákra kevesebb növényevő leselkedik, így azokat nem szükséges permetezni sem, ez pedig szintén a rovarfauna megőrzését szolgálja, kártétel nélkül.

Az ajánlások szerint az őshonos fafajok ültetésével segíteni lehet az őshonos fauna megőrzését, ám ennek némiképp ellentmondó eredményre jutott a mostani kutatás, bár csupán egészen szűk keresztmetszetben vizsgálta az állatokat. Egy korábbi kutatásban kimutatták, hogy az őshonos és idegenhonos fák rovarevő madár populációi közt például egyértelműen az őshonosak voltak többen, ezért talán a rovarok vizsgálatát érdemes lenne a tetveken túlra is kiterjeszteni egy teljesebb kép érdekében.