Francia kutatók tanulmánya szerint az antarktiszi és szubantarktiszi régióban higanyszennyezés veszélyezteti a madárpopulációkat.

Vadászó halfarkas (Fotó: AFP)

A kutatók halfarkasokat tanulmányoztak az Adélie-földön és a Kerguelen-szigeteken tíz éven át, és kimutatták, hogy amikor eme tengeri madarak vérében magas a higanyszint, költési sikerük hanyatlásnak indul. Ez az első alkalom, hogy a toxikológiai méréseket ilyen hosszú időn át kivitelezett populációs vizsgálattal kombinálják eme régióban. Az Ecology folyóiratban közzétette eredmények szerint a pólusokon felhalmozódó szennyezőanyagok tényleges hanyatlást válhatnak ki a madárpopulációkban.

Az ipari és ház körüli tevékenységekből származó higany egy részét a szelek szállítják el az északi- és déli-sarki régiókba. Az emberi eredetű, valamint a természetes módon előforduló higany bekerül a táplálékláncba. Nehézfémként a higany erőteljesen megzavarhatja a belső elválasztású mirigyeket, így gátolhatja a szaporodáshoz szükséges hormonok termelődését. A sarki régiókban számos madárfajról – mint a halfarkasokról – ismeretes, hogy nagy mennyiségben halmozódik fel szöveteikben eme mérgező anyag. Ugyanakkor a populációkra gyakorolt hosszú távú hatásait eddig nem mérték fel.

A francia kutatók elsőként végeztek tízéves populációs vizsgálatot két tengerimadár-fajjal: a Kerguelen-szigeteken (szubantarktikus) élő barna halfarkasokkal, és az Adélie-földön (Antarktisz) élő délsarki halfarkasokkal. A halfarkasok vándormadarak, melyek főként pingvintojásokkal és –fiókákkal, valamint halakkal táplálkoznak. A 25-30 évig élő félelmetes ragadozók szöveteiben felhalmozódik a higany.

A kutatók először befogtak száz délsarki és barna halfarkast, majd vérmintákat vettek tőlük a higanyszintek felmérésére, aztán meggyűrűzték és elengedték őket. Tíz éven át rendszeresen visszatértek költőtelepeikre, hogy megfigyeljék, mennyire sikeresen szaporodnak. A halfarkasok évente egy-két fiókát tudnak felnevelni.

Elsőként kiderült, hogy a barna halfarkasok higanyszintje háromszor magasabb a délsarki rokonokénál. Azt is feltárták, mindkét fajnál minél magasabb a higany szintje, annál kisebb a sikeres szaporodás és a fiókák felnevelésének esélye. Váratlan módon, a legkevésbé szennyezett fajnál, a délsarki halfarkasnál a legegyértelműbbek a higanyszennyezés hatásai. Ez talán annak is betudható, hogy az Adélie-földön a zordabb környezeti feltételek, illetve más szennyezőanyagok egyre növekvő mennyisége felerősíti a higanyszennyezés hatásait.

Az eredmények azt mutatják, hogy a sarki régiókban felhalmozódó szennyezőanyagok súlyos veszélyt jelentenek a biodiverzitásra. A kutatók modelljei arról árulkodnak, hogy amennyiben a higanyszennyezés mértéke tovább emelkedik , a halfarkaspopulációk hosszú távú hanyatlását figyelhetjük meg. A kutatók további toxikológiai és populációs vizsgálatokat javasolnak más déli fajokkal is. Emellett hasonló tanulmányokat folytatnak, hogy felmérjék a „hagyományos” szennyezőanyagok – mint rovarirtó szerek és egyéb nehézfémek – hatását a madárpopuulációkra.