Az amerikai Minnesota Egyetem és az angol Cambridge-i Egyetem kutatói vizsgálták meg a közönséges tintahalak (Sepia officinalis) vadászmódszereit, mivel korábbi tapasztalatokból úgy tűnt, az állat képes 3D-ben érzékelni a környezetét, s a térlátása segíti hozzá a pontos vadászathoz. A kérdés különösen azért érdekes, mert a fejlábúak és a gerincesek szeme nagyon sokban hasonlít, azonban az idegrendszerük gyökeresen eltérő. Vajon a tintahal is hozzánk hasonló módon dolgozza fel a látottakat és a két szemben keletkező kép agyi összevetéséből becsli meg a zsákmánya távolságát? A kutatásról készült tanulmányt a Science Advances folyóirat tette közzé, s a Phys.org tudományos hírportál ismertette.
A tintahal vadászati technikája: először felfedezi a zsákmányt, azután beméri a helyzetét, majd elmozdítja a zsákmányt megragadó tapogatóit, végül megfogja.
FORRÁS: SCIENCE ADVANCES
A felvetés ellenőrzéséhez a kutatók a Woods Hole Tengerbiológiai Laboratórium akváriumában tartott tintahalra speciális kék-vörös 3D szemüveget készítettek, majd az akvárium egyik falát egy képernyővel látták el, ahol a tintahal kedvelt zsákmányának, a garnélának különböző beállításokban mozgó képét mutatták, összevissza pontokból álló háttéren, a zsákmányt csak a 3D szemüveggel látta jól a tintahal. E beállításokban határozták meg, hogy a zsákmány két szem által látott képe mekkora eltérést mutat, mivel ez alapján számítja ki az agy az állat távolságát. A vizsgálat során a tintahal a garnéla helyzetét vagy a képernyő előtti térrészen látta, vagy a képernyőn, vagy a képernyő mögött, a beállított eltéréseknek megfelelően. A bekamerázott akváriumban rögzítették a tintahal vadászmozdulatait, és ezzel azt, hogy hova céloz a zsákmánya megragadása érdekében a karjaival, majd összevetették, hogy a képernyőn látott garnéla helyzetével mennyire függött össze a mozdulata.
Trevor Wardill, a Minnesota Egyetem kutatója elmondta, hogy a vizsgálatok alapján egyértelműen ugyanolyan módon dolgozza fel a tintahal is a látottakat, mint ahogyan mi emberek. „Ha csak az egyik szemével látta a garnélát, sokkal nehézkesebben becsülte meg annak helyzetét, ha viszont mindkét szemével látta, egy pillanat alatt helyes döntést tudott hozni, és képes volt megragadni a zsákmányt. A valós életben a túlélése ezen a különbségen múlik.”
Annyiban különbözik a látvány feldolgozása a tintahalak esetében, hogy a jobb és a bal szem által látott képet akkor is helyesen tudják értelmezni, ha a két szem által látott kép fényintenzitása fordított, az ember erre nem igazán képes. Ezt úgy képzeljük el, mintha a két szem által látott képek egymás negatívjai lennének, és ezekből kellene kialakítani a 3D látványt az adott tárgyról.
Paloma Gonzalez-Bellido professzor, a tanulmány egyik szerzője elmondta: „A tintahal agyának nincsenek olyan, funkciók szerint elkülönült részei, mint például nálunk a látottak feldolgozásáért felelős nyakszirti lebeny. A vizsgálataink alapján azonban lehet a tintahal agyának is egy bizonyos területe, ahol a látottak feldolgozása, a két szemből érkező látvány összevetése, és a zsákmány távolságmérése zajlik.” A tintahalak ráadásul képesek arra is, hogy a szemeiket előrenéző állásba fordítsák, ezt más lábasfejűek nem tudják megtenni, a kutatók szerint nem kizárt, hogy a tintahal ennek köszönhetően egyedülálló a 3D látásával a lábasfejűek körében is.
A gerinctelenek közt a tintahalon túl csak az imádkozósáskák látnak hasonlóan, 3D-ben. Korábban úgy hittük, hogy az olyan komplex idegi feladatokat, mint a térlátás, csak a fejlett idegrendszerrel rendelkező gerinces állatok képesek ellátni, de úgy tűnik, a gerinctelenek a véltnél sokkal többre is képesek.
Kommentáld!