Fotó: dreamstime
terelőversenyek nagyon fontos szerepet játszanak a tenyészkutyák
kiválasztásában, azonban nem magától értetődő, hogy a sikeresen
versenyző kutyák lesznek-e a legjobbak a farmmunkában.
A szükséges készségeknek kell, hogy legyen valamilyen genetikai
alapja. A sikeres tenyésztés megkívánja, hogy a legmegfelelőbb egyedeket
azonosítani és szelektálni tudjuk. A Svéd Juhászkutya Társaság (Swedish
Sheepdog Society; SSS), a border collie fajta svéd tenyésztői klubja az
1980-as évek végén elkezdte kifejleszteni az úgynevezett terelési
tulajdonságok jellemzése (Herding Trait Characterization; HTC) nevű
módszert.
A hagyományos terelőversenyekkel ellentétben, a HTC egy nem
verseny-szempontú módszer annak jellemzésére, hogy az egyes kutyáknál
hogyan nyilvánul meg, jól felismerhetően egy bizonyos számú tulajdonság,
különösen azok, amelyek szükségesek a tereléshez. A HTC első verzióját
1989-től 1995-ig használták, ebben 17 tulajdonságot mértek, 12 volt
tereléssel kapcsolatos és 1663 border collie-t teszteltek.
Az 1996-tól
2003-ig használt második teszt 19 jellemzőt mért, ebből 14 volt a
tereléshez köthető, és 951 kutyán végezték el. A célja mindkét
változatnak ugyanaz volt minél jobb terelőkutyák kiválasztása, de volt
egy különbség az úgynevezett protokollok szerkezetében.
Az első
változatnál arra törekedtek, hogy az intenzitási skálákat pontosan
meghatározzák, vagyis a cél az volt, hogy az adott jelleg
kifejeződésének erősségét mérjék, de a fokozatok leírása nem volt jól
elkülöníthető. A másodiknál az adott skála közepére kerültek a
legkívánatosabb tulajdonságok, tehát az igazán jó kutyák a skála közepe
körül voltak. A tesztek leírása itt olvasható.
Border collie munka közben.
A teszteket a terelőkutya-képzéssel összekapcsolva végezték el,
általában a helyi SSS-klubok bevezető tréningjein. A személyek, akik
végrehajtották, előre meghatározott skála szerint írták le a különböző
tulajdonságokat.
A pontozást a terelőtréner végezte a klub helyi
tenyésztői tanácsadójával, valamint a kutya tulajdonosa is
közreműködött. A trénernek volt alkalma a kutyákat többször is
megfigyelni a teszt előtt, így a mérés alkalmával pontos leírást tudott
adni. Többnyire három év alatti, közel azonos számú, nem ivartalanított
kan illetve szuka kutyát vizsgáltak, akik már rendelkeztek terelési
alapismeretekkel, és képesek voltak együttműködni a gazdájukkal. Sok
esetben egy adott kutyát többször is teszteltek az évek során.
Az első teszt eredményei szerint a kan kutyák sokkal
konfliktuskeresőbbek voltak más kutyákkal szemben. A szukákat könnyebb
volt tanítani, kooperatívabbak voltak, jobban tisztelték a gazdájukat. A
kanok messzebbről tudtak hatással lenni a birkákra és dolgozni velük,
valamint sokkal bátrabbak is voltak, és több oszcilláló mozgást
használtak, ellenben a szukák többet nézték a jószágot. A további
mérésekben, idővel mindkét nem egyedei egyre több nézést és egyre
szélesebb kifutást mutattak, és egyre nagyobb távolságból tudták
mozgatni a nyájat.
A legnagyobb örökölhetőségeket a következő tulajdonságok kapták:
barátságosság emberekkel, taníthatóság (jószág nélkül), természetes
távolságtartás, hatékony távolság, birka-érzék, nézés, kifutás
szélessége, fogási hajlam.
A tenyésztés szempontjából az a
legfontosabb, hogy egy tesztben a viselkedési jellemzők mérésekor a
kiértékelés és a használt skálák minél objektívebbek legyenek.
Forrás: mRNS
Kommentáld!