A felnőtt emlősök – akárcsak mi emberek, – érzékenyek az újszülöttek sírására, ami nélkülözhetetlen a fiatalok túléléséhez. Számos fajnál vizsgálták, hogyan hat a felnőttek viselkedésére, ha egy saját-, vagy éppen idegen kölyök síró hangját hallja. Az ELTE Etológia Tanszék munkatársainak az Animal Behaviour című folyóiratban nemrég megjelent tanulmányából kiderült, hogy négylábú társaink e tekintetben is mások, mint amire a korábbi kutatások alapján számítanánk.
Az ELTE Etológia Tanszékén Faragó Tamás MTA Prémium Poszdoktori Ösztöndíjas tudományos munkatárs, témavezetésével Lehoczki Fanni PhD-hallgató több, mint 160 kutya viselkedését figyelte meg, hogy megtudják, vajon a felnőttek mit tesznek, ha néhány napos, idegen kölyökkutyák síró hangját hallják.
A megfigyelés során felnőtt kutyáknak, rejtett hangszóróból játszottak le néhány napos kölyöktől származó hangokat.
„A kölyökhangokat tenyésztőknél rögzítettük. Ehhez az alomból egyesével kiemeltük és egy gumi lapra helyeztük a kölyköket, majd 2-4 perc során rögzítettük az egyedül maradt kölyök által adott hangokat. Az ilyenkor hallatott szeparációs sírás általánosan elterjedt az emlősök körében, nagyon hasonló szerkezeti felépítésű különböző fajok esetében is és erős figyelemfelkeltő hatású” – nyilatkozta Szamosvölgyi Zsuzsa, a publikáció egyik társszerzője.
A vizsgálat során a kutyák viselkedéstesztben mutatott figyelmi és stressz reakcióit összevetették azok egyedi, valamint a lejátszott hangok akusztikai tulajdonságaival.
„Korábbi, más fajokkal végzett kutatások azt igazolták, hogy az utódgondozási rendszertől függően (egy- vagy kétszülős utódgondozás), az állat ivara, illetve korábbi szülői tapasztalata érzékenyítheti a felnőtt állatot erre a hangtípusra” – magyarázta Miklósi Ádám, az Etológia Tanszék vezetője, aki szintén a tanulmány társszerzője.
A vizsgálat során a kutatók a kutyák ivarán és szülői tapasztalatán túl figyelembe vették azok ivari státuszát (ivartalanított vagy sem) valamint korát is. Az akusztikai elemzéssel megállapították a sírások hangmagasságát (alapfrekvencia), zajosságát, valamint a sírásokat alkotó nyikkanások hosszát is.
„Eredményeink alapján elmondható, hogy a kutyák az egyedi tulajdonságaiktól függetlenül, általánosan érzékenyek a kölykök szeparációs sírására. Egy ivartalanított kan és egy korábban már szült szuka is hasonlóan viselkedett a teszt során, ami igen meglepő. Más fajok vizsgálata során ilyen eredmények még nem születtek, tehát feltételezhető, hogy a kutyák nem egy sematikus utódgondozási rendszerrel rendelkeznek, aminek kialakulásában szerepe lehetett a domesztikációnak. – foglalta össze Lehoczki Fanni.
„Az akusztikai paraméterek vizsgálata során viszont azt találtuk, hogy a hang zajossága (érdessége), ami a kölyök feszült, negatív belső állapotát tükrözheti, erős figyelemfelkeltő hatású, és hasonló negatív belső állapotot hoz létre a felnőttekben, ami evolúciós szempontból előnyös.” – tette hozzá Faragó Tamás, bioakusztikus szakember.
Az ember erős kontroll alatt tartja a házi kedvencként vagy akár tenyésztésre tartott kutyák szaporodását, így a kutyák spontán, természetes utódgondozási rendszeréről meglepően keveset tudunk még, ezért az ilyen jellegű kutatások is segítenek a szülők és utódaik közötti viszony megértésében. A farkasokkal illetve kóbor és páriakutyákkal végzett jövőbeni komparatív kutatások pedig hozzájárulhatnak a domesztikáció során lezajlott változások felderítéséhez. Számos további lehetőség rejlik a különböző típusú sírások vizsgálatában is. A kutya kiváló modellalany az interspecifikus kutatásokhoz, amelyekkel átfogóbb képet kaphatunk az érzelemkódolás univerzális akusztikai szabályszerűségeiről.
Az ELTE Etológia Tanszékéről Lehoczki Fanni, Faragó Tamás, Miklósi Ádám és Szamosvölgyi Zsuzsa vett részt a kutatásban.
Kommentáld!