A Landsat-8 augusztusban kapta lencsevégre a Zambézi látványos deltatorkolatát.

A Zambézi deltatorkolata (Fotó: Landsat 8 - OLI)

A Zambézi vízgyűjtő területe nyolc országon ível át és közel 1,6 millió négyzetkilométert fed le. Afrika negyedik legnagyobb folyója és a legnagyobb keleti irányú vízfolyam. Zambiai forráságától 2574 kilométeren nyúlik a dél-közép afrikai-fennsíkon, majd vizét és hordalékát a Mozambikban található óriási deltatorkolatán át az Indiai-óceánba üríti.

A Landsat-8 műhold kamerája augusztus 29-én készítette eme természetes színű felvételt a Zambézi deltatorkolatáról. Homokturzások és rekesztő szigetek terpeszkednek a deltánál, a lebegő üledék több tíz kilométerre nyúlik be az óceánba. A homokkal tarkított kifolyás a part menti vizeket krémes, zöldes-kékes árnyalatúra színezi az Indiai-óceán nyílt vizének mélykékje ellenében.

A Zambézi deltája 230 kilométernyi partvonalra terjed ki, amely 18 ezer négyzetkilométernyi mocsarat, árteret és beljebb szavannát övez. A területet igen kedvelik a megélhetésüket halászatra és növénytermesztésre alapozó emberek, mivel a termékeny talaj megfelelő a cukornádhoz hasonló terményeknek, a vizek gazdagok halakban és rákokban. Bivalyok, darvak és más állatok is gyakran menedéket lelnek eme nemzetközi hírű lápos vidéken.

Az utóbbi hat évtizedben azonban nagy változások zajlottak le a Zambézi deltatorkolatánál, amely korábban jóval több vizet és hordalékot szállított a kontinensről. A felsőbb folyószakaszokon kialakított vízerőművek – főleg a Kariba és a Cahora Bassa – mintegy felényire csökkentették a vízhozamot, emellett egyenletesebbé és kiszámíthatóbbá is tették. Ennek eredményeképpen kevesebb víz éri el a deltatorkolatot és az éves áradással érkező tápanyagokra, valamint üledékekre támaszkodó síkságokat.

A vízhozamot érintő változások befolyásolják az édesvíz hozzáférhetőségét és minőségét is a deltatorkolatban. A nagyobb vízhozam az édesvizet távolabb juttathatja a tengerbe, és a delta nagy részét természetes úton látja el édesvízzel. Amikor azonban a vízhozam mennyisége kisebb, a lápos részek szárazabbá és a tüzekkel szemben védtelenebbé válnak. Az Indiai-óceánból származó sós víz is mélyebben hatolhat be ilyenkor a mocsarak területére, felborítva a vízinövény- és állatfajoknak szükséges ökológiai egyensúlyt.

Forrás: NASA | 2013. december 12. csütörtök 12:35 |