Magyar szakemberek segítik Indiát a világ leghosszabb vándorlási útvonalú ragadozó madaraként ismert amuri vércsék megvédésében.

Nagaföld - Naga emberi kézben (Fotó: Solt Szabolcs)

Az elmúlt években a világsajtóban nagy port vert fel a kék vércséink közeli rokonaként számon tartott amuri vércsék vonuló csapatainak kegyetlen és elképesztő mértékű befogása. A Mongóliától Északkelet-Kínáig terjedő költőterületeikről október-novemberben egészen Dél-Afrikáig vonuló amuri vércséket a világ leghosszabb vándorlási útvonalú ragadozó madaraként tartjuk számon.

Útjuk során a madarak milliós tömegben pihennek meg Nágaföldön, és ott tízezrével pusztulnak el a kíméletlen módszerekkel folytatott vadászat során, hogy végül sovány falatként a kondérban végezzék - írja a  Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület közleményében.

Helyi szervezetek az indiai kormány Vadvilág Megőrzési Intézetének vezetésével harcot hirdettek az amurivércse-befogások megfékezésére. Ennek betiltása és a „bozóthús”-piacok ellenőrzése mellett igyekeznek az erdei törzseket felvilágosítani a vonuló madarak egyedülálló értékéről. A munka egyik legnagyobb eredménye, hogy Pangti, Asha és Sungro vezetői (a legtöbb madarat ezekben a falvakban fogták be) megállapodtak, hogy a továbbiakban illegálisnak ismerik el az amuri vércsék vadászatát és befogását az általuk irányított területen.

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) kékvércse-védelmi programjának munkatársai az Európai Unió LIFE és LIFE+ támogatásának is köszönhetően világviszonylatban is kiemelkedő tapasztalatokat szereztek a vércsék kutatásában, a madarak befogásában és műholdadós jelölésében az elmúlt években. Ezért nemzetközi felkérést kaptak, hogy utazzanak ki az északkelet-indiai Nágaföldre, fogjanak be három amuri vércsét, és jelöljék meg őket a legmodernebb, alig 5 grammos műholdas (PTT – nem csak a pozíciómeghatározás, de az adatküldés is műholdon keresztül zajlik le) jeladóval, majd ezek térképen ábrázolt adatait osszák meg az MME által működtetett satellitetracking.eu honlapon, hogy a nemzetközi ragadozómadár-védelmi közösség élőben követhesse a vércsék vonulási útvonalát Indiából Dél-Afrikáig.

A kutatáshoz a pénzügyi fedezetet az indiai kormány Vadvilág-megőrzési Intézete, Nágaföld Állam Erdészeti, Ökológiai, Környezetvédelmi és Vadvédelmi Szolgálata, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME), valamint az ENSZ nyújtja a bonni egyezmény vonuló fajok megőrzéséért felelős titkárságán keresztül.

Az MME és a Magyar Természettudományi Múzeum két kutatója 2013. november 2–10. között járt a térségben, a helybeliekkel és a hatóságokkal együttműködve befogott amuri vércsék közül egy öreg hímet (Naga) és két öreg tojót (Wokha és Pangti) műholdas jeladóval, 25 további egyedet pedig színes gyűrűvel jelöltek meg, majd engedtek szabadon. 

Nagaföld - amuri vércsék (Fotó: Fehérvári Péter)

Természetvédelmi és vonuláskutatási szempontból az elkövetkező napok, hetek és hónapok lesznek igazán izgalmasak, amikor a madarak már működő adói jóvoltából lépésről lépésre követhetik vonulási útvonalukat, a telelőterületen végzett mozgásukat, majd tavaszi hazatérésüket az ázsiai költőterületekre. A nemzetközi összefogásnak és az MME munkájának köszönhetően Naga, Wokha és Pangti tudománytörténeti útját a mai naptól az érdeklődők a világ bármely országából nyomon követhetik a satellitetracking.eu oldalon.

A terepmunkának azonban még nincs vége, Dél-Afrikában madárvédők és madármegfigyelők várják a műholdas adóval és színes gyűrűvel jelölt „madarainkat”, hogy helyszíni megfigyelésekkel és fotókkal is dokumentálják a telelőterületen zajló életüket.

Forrás: hirado.hu | 2013. november 13. szerda 14:38 |