Magyar tudósok azonosították a szibériai mamuttal talált leletet

Magyar tudósok azonosították a Szibériában néhány éve előkerült mamut mellett talált harmincezer éves növényi magvat.

A szenzációs eredményt genetikusok használhatják fel szárazságtűrő új fajták nemesítési munkáihoz - közölte a gödöllői Szent István Egyetem genetikai tanszékének vezetője az MTI-Pressnek adott nyilatkozatában.

Gyulai Gábor professzor, az ősnövénykutatást végző tudományos team vezetője elmondta: a műszeres vizsgálat nyomán sikerült meghatározni, hogy a talált mag a keskenylevelű habszegfűé (Silene stenophylla). E megállapításnak pedig azért van tudományos jelentősége, mert a szegfűfélék családjához sorolható növény különböző változatai ma is előfordulnak a természetben, vagyis a habszegfű évezredek óta tartó evolúciós változásai nyomon követhetőek.

A Ljuba névre keresztelt, 2007-ben Oroszországban talált, negyvenkétezer éves mamutborjút Hongkongban, Kínában mutatják meg a közönségnek (Fotó: MTI/EPA/Jerome Favre)

"A növénynemesítőknek mindez támpontul, egyfajta vonalvezetőként szolgálhat a különféle haszonnövények tulajdonságainak - nagyobb termés, betegségekkel szembeni ellenálló képesség, hidegtűrés - javításához, ami nem más, mint az evolúció felgyorsítása a tudomány eszközeivel. Most a genetikusok az ősi mag jóvoltából olyan kontrollnövényhez jutottak, amely főként a nemesítés ütemének a beállításához jöhet segítségül. Egy-egy tulajdonság túl gyors kierőltetése ugyanis ronthatja az eredményt, az így is évekig tartó nemesítési munka indokolatlan lassítása pedig nagy időveszteséggel járhat" - fejtette ki.

A gödöllői egyetemet a moszkvai Orosz Tudományos Akadémia fizikokémiai tanszéke kérte fel az együttműködésre, a magyar tudományos műhely ugyanis rendelkezik azzal a nagy felbontású, képelemzésre kifejlesztett pásztázó elektormikroszkóppal, amely az épségben előkerült maglelet pontos azonosítását lehetővé tette.

"A paleontológusok rendszerint csupán megkövesedett növényi leletekre, lenyomatokra bukkannak, a jégbe zártan, eredeti állapotában megmaradt magból viszont több információ nyerhető, és akár a mag DNS-szerkezetét is a tudomány szolgálatába állíthatják" - utalt rá a professzor hozzáfűzve, hogy a moszkvai intézmény most a mag életre keltésén dolgozik, mert a csírázásra már képtelen magban feltételezhetően túlélő sejtekből lehetséges a teljes növény felnevelése.

Gyima, a 40 ezer éves mamutborjú-múmia a Természettudományi Múzeumban. A szibériai jeges földben szinte teljesen épen megmaradt mamutmúmia egy méter magas (MTI-fotó: Kollányi Péter)

Az orosz akadémia továbbra is állandó kapcsolatban áll azokkal a kutatókkal, akik a szibériai tundra egykor mocsaras, fagyos talajában - mint egy természetes hűtőszekrényben - örök álmukat alvó mamutok felkutatásán fáradoznak. A mamut több millió évvel ezelőtt jelent meg a Földön, és hozzávetően 10 ezer évvel ezelőtt, a kőkorszakban halt ki. Szibériában található a legtöbb, épségben megmaradt mamutlelet, mert a 6-8 tonnára megnőtt állatok tetemei az állandó hideg következtében megfagyott talajban nagy számban vészelhették át az elmúlt röpke évezredeket. A professzor érdekességként megemlítette, hogy egy-egy épségben megmaradt ősállat húsát, megsütve, gasztronómiai különlegességként, az előkelő vendégek már az 1900-ban rendezett párizsi világkiállításon is megkóstolhatták. 

"Állítólag az íze nem volt repetára csábító, ezért sincs okunk irigyelni barlanglakó elődeink étrendjét. A Gödöllőre eljuttatott magvak egy Szibéria észak-keleti részén talált gyapjas mamutból kerültek elő, méghozzá nem is az ősállat gyomrából, hanem a tetem csontjai közé beköltözött, szintén őskori rágcsáló fészkéből" - árulta el Gyulai Gábor.

A professzor utalt rá, hogy a gödöllői egyetem egyéb archeogenetikai vizsgálati eredményeit is előkelő helyen jegyzik a tudomány világában. A kutatók például évek óta vizsgálják a budai vár híres Anjou-kori ásatásainál feltárt, a hajdani konyhai hulladékból megmentett, a 15. századból származó köles-, valamint sárga- és görögdinnyemagokat.

(MTI-fotó: H. Szabó Sándor )

"A leletek, akár egy-egy értékes mozaikkocka, hozzájárulnak a múltról alkotott teljesebb képhez, sőt gyakorlati hasznuk is van- húzta alá a professzor. - Az adott növény formai változásait követve kiderülhet, hogy melyek a nemesítésre alkalmas változatok, és melyek nem. Bebizonyosodott, hogy például a köles fejlődési sebessége túl 'komótos', nem kecsegtet sok reménnyel valamelyik tulajdonságának javítása, amíg a szőlő, a tök, a brokkoli vagy a káposzta a természetben gyorsan reagál a változó körülményekre, így az értékesebb fajták nemesítésére is nagyobb az esély. Mindez a köztermesztésbe vett újabb fajták jóvoltából kézzelfogható eredményt hozhat többlettermés formájában."

A gyapjas mamut lelőhelyén talált keskenylevelű habszegfű és hasonló, a tudomány számára új információs forrásként számba jöhető leletek ma még inkább értékesek a növénynemesítőknek, mert mindenhol nagy szellemi erőket összpontosítanak újabb fajták előállítására. A nemesítés egyik fő iránya a nagyobb hozamokat adó gabonák, kertészeti növények, gyümölcsök, elterjesztése a Föld hétmilliárdra gyarapodott lakóinak ellátására.

A másik fő irány a globális felmelegedéshez való alkalmazkodás. Gyulai Gábor kiemelte, hogy ez különösen fontos a Kárpát-medencében, ahol a prognózis szerint néhány évtized múlva éves átlagban a korábbinál több meleg napra, kevesebb csapadékra lehet számítani a mediterrán klíma északra tolódása miatt. "Ezért a nemesítők már most a mi éghajlati viszonyainkhoz alkalmazkodó, ma még mediterrán narancs-, füge- és pisztáciafajták előállításán munkálkodnak" - közölte.