Egy kutatás szerint az amazonasi területen élő óriástatuk üregásási szokása számtalan állatnak nyújt menedéket és táplálkozási területet.

Óriástatu (Fotó: AFP)

Az Amazonasnál élő óriástatukat alig ismerjük és igen ritkán kerülnek szem elé, mivel mély üregeket ásnak, amelyekben nappal elrejtőzhetnek, és csak este merészkednek elő. 

Az orrától a farka végéig az 1,5 métert is elérő óriástatu mindig mozgásban van, és általában csak két éjszakát tölt el öt méter mély üregeiben, mielőtt újat ásna. Egy új kutatás szerint ezek a lyukak meglepően fontosak más, a régióban élő állatközösségeknek, és legalább 25 fajnak nyújtanak menedéket a szárazföldi teknősöktől a dolmányos hangyászig.

„Az óriástatu egyfajta 'ökoszisztéma-mérnökként' tevékenykedik, más állatoknak hoz létre otthonokat” – mondja Arnaud Desbiez, a Skót Királyi Zoológiai Társaság szakembere, aki csapatával a brazíliai Pantanalnál – ez a világ legnagyobb édesvízi lápja – végezte a kutatást.

A Biotropica szakfolyóirat szeptemberi számában megjelent tanulmány szerint Desbiez és kollégája, Danilo Kluyber kameracsapdákat állított fel 70 óriástatuüreg előtt. A készülékek lekapták az üregeket használó állatokat. Az üregek rejtekhelyet és egyben otthont nyújtanak eme állatok egy részének, védik őket a hőségtől és a hidegtől, emellett relatíve egyenletes hőmérsékletet tartanak fenn. „Olyannak képzelhetjük el őket, mint amilyenek a borospincék” - mondja Desbiez.

A kiásott földbucka is számtalan látogatót vonzott, a pumáktól a tapírokig, amelyek pihenőhelyként vagy táplálék utáni kutatásra használták fel, a frissen felforgatott talaj ugyanis a kétéltűeket és rovarokat is csábítja. Az örvös pekari is kedveli eme buckákat, szeret bennük hemperegni és dagonyázni – teszi hozzá.

Az óriástatukról (Priodontes maximus) keveset tudunk, mivel egyedszámuk csekély, emellett igen félénkek, és éjszakai életmódot folytatnak. 2010 előtt, amikor Desbiez és csapata megkezdte a megfigyelési projektet, nagyon kevés óriástatut észleltek. A kutatók 11 egyedet találtak, és GPS-nyakörvekkel látták el őket. A műszerek kimutatták, hogy a tatuk hatalmas távolságokat járnak be, lakókörzetük több mint 20 négyzetkilométer. Összehasonlításképpen: ez négyszer nagyobb terület, mint a tapíré, Dél-Amerika legnagyobb szárazföldi emlőséé – mondja Desbiez.

Az állatok észlelése még Desbiez-nek is ritka ajándék. „Minden egyes alkalommal lenyűgöznek. Olyannyira prehisztorikus hatású a küllemük, hogy az ember úgy érzi, visszacsöppent a pleisztocénba.”

Az egyik alkalommal a kamera rögzítette, hogy egy ocelot és egy hatöves tatu egyidejűleg látogatta meg az üreget, melynek eredményeképpen a kis méretű tatu eliszkolt – mondja.

A kutató szerint az óriástatuknak különösen ökoszisztéma-mérnöki szerepük miatt fontos védelmet biztosítani. A Nemzetközi Természetvédelmi Unió sérülékenynek tartja őket, elsősorban azért, mert egyedszámuk az utóbbi néhány évtizedben az élőhelyek elvesztése miatt hanyatlásnak indult. Bár az állattenyésztők alkalmankénti megpillantásuk esetén habozás nélkül lelövik őket - mivel úgy hiszik, szerencsétlenséget hoznak -, a tatuk ritkaságuk miatt nagyon kevés alkalommal találkoznak emberrel.

A projektet egy magánkézben lévő szarvasmarhafarmon végezték Pantanalban, világszerte több állatkert, valamint a Skóciai Királyi Zoológiai Társaság és a brazíliai Ökológiai Kutatóintézet támogatta.

forrás: Livescience | 2013. október 31. csütörtök 09:04